Apa lettél, de a karriered jobban érdekel, mint a gyereked!

Így is lett, csak minden mozdulatom fájt még. Négy nap után hazaengedtek a kórházból, Peti nem tudott bejönni értünk, mert tárgyalása volt. Annyira féltem. A gyerekülést már a kórházba menet beraktam a csomagtartóba, akkor nem gondoltam, hogy hamarosan használni is fogom.

Hazafelé még meg kellett állnom venni valami kaját meg pelenkát, mert Peti szólt, hogy nem volt rá ideje. Hát, élesben gyakorolhattam a kocsiba ki- és beszállást, gyerekkel, babakocsival, amit éppen bele lehetett hajtogatni az autóba. Szakadt rólam a víz. A hasamon a huszonhét centis vágás, a mellemből szivárog a tej, halálfélelemmel, rutin nélkül pakolom ki a babakocsit, bele a gyereket, vásárolok, majd vissza ugyanez... Azt hittem, tényleg egy másik dimenzióba kerültünk, a baba meg én, ahol nincs otthon, ahová hazaérnénk. Aztán mégis.

Már csak fel kellett hurcolni mindent a garázsból a harmadik emeletre, mert ha betoltam a liftbe a gyereket a babakocsival és a cuccokkal, akkor én már nem fértem be. Úgyhogy kipakoltam a holmikat, csak a baba és én lifteztünk, majd bementem a lakásba, kitettem a gyereket az ágyába, és rohantam vissza a garázsba. Úgy, hogy alig bírtam mozogni...

"Első, amiből élünk - mondta Peti. - Értsd meg, ahhoz, hogy legyen munkám, kapcsolatokat kell építeni, és mindenki hétvégén ér rá, csak most lehet teniszezni." Majd adott nekem egy puszit, egyet a mellemen lévő lányunk buksijára is nyomott, és elment. Két napos volt a verseny, jogászok közgazdászok ellen, mindig a jogászok nyertek. Persze, a következő hétvégén is mennie kellett, ügyvédek az ügyészek ellen. "Itt is mindig az ügyvédek nyernek, mint a valóságban - mondta. - Ugye, büszke vagy rám?"

"Első, amiből élünk" - szögezte le, hogy értsem már meg a kis agyammal: amikor hétvégente teniszezik, azt nem jókedvéből teszi, hanem mert kötelező. És miért nem szóltam, hogy pont szombaton tartom a gyerek születésnapját, amikor ő olyan elfoglalt? Miért nem máskor, amikor neki jó?! Direkt ki akarok tolni vele, hogy kimaradjon a kislánya életéből, pedig ő minden értünk tesz! Hát, milyen pénzből tartom én azt a bulit? Abból, amit ő keres éjt nappallá téve dolgozva, persze csak értünk, miattunk.

Amióta megszületett a gyerekünk, egy hétvégét sem tölt itthon. Mindig van valami nagyon fontos, amiből majd üzlet lehet, és ha kihagyja, akkor más fog rajta pénzt keresni, nem ő. Hétköznap is későn jön haza. Amikor reggel elmegy, a kislány még alszik, amikor hazajön este, már alszik. Nem is látja. Legalább hallja, mert amikor felsír éjjel, azonnal szól: "Intézd már, nekem reggel dolgoznom kell, mert első, amiből élünk!"

"Első, amiből élünk" - mondta, és elmagyarázta, hogy ez a nemzetközi ügyvédi iroda óriási előrelépés, mindkét nyelvet tudja végre használni, csak most egy ideig sokat kell dolgozni, hogy partner lehessen. Még pár év, amit ki kell bírni, aztán minden jó lesz. Igen, lehet, hogy haza sem tud jönni minden este, de hát a gyerek akkor már úgyis alszik, és most ez az iroda bérel neki lakást, ott a közelben.

"Első, amiből élünk" - jelentette ki, és örömmel újságolta, hogy megkapta az orosz divíziót is. Azt hitte, soha nem fog összejönni, de most sikerült. Ki is kell költözni, mert Budapestről azért nem olyan hatékony a munka. Sajnos a cég csak úgy fizeti, hogy ő plusz egy fő, de ezt ő nem szeretné, mert mi hárman vagyunk, akkor a harmadik emberre jutó költségeket levonnák a béréből, szóval, csak ő menne, aztán majd küldi haza a pénzt. Én meg jó iskolába íratom a kislányt, meg nyitok neki bankszámlát, jó lesz neki otthon velem, az anyukájával, ő meg úgyis csak egész nap dolgozik, nem fog hiányozni nekünk.

"Első, amiből élünk" - mondta. És húzta maga után a bőröndjét, mert a taxi már dudált a ház előtt.

Törőcsik Edit novellája

Nyitókép: Shutterstock