Tudom, hogy előbb-utóbb engem is megtalál a szerelem!

Ezer gondolat kavargott a fejében. Elemezgetett, kereste az okát, miért nem vidáman ül most a kocsiban. Az lenne a normális, és nem az, hogy türelmetlenül várja a hazaérkezést. Zuhanyozni szeretett volna, bedőlni az ágyába - pedig még csak hat óra volt - és elaludni. Ő mindent megpróbált, de most csak a lezárásra és a továbblépésre vágyott.

Nem irigységgel tekintett rájuk, inkább mérhetetlen szomorúságot érzett a szívében. Ő is erre vágyott, még ha nem is ilyen nyilvánosan fejezné ki a vonzalmát. Jó lett volna egy finom ölelésbe burkolózva hajókázni a tengeren, és nem egyedül nézni a fodrozódó vizet. Ezután, mintha megrohanták volna a párok, mindenhol vidám, mosolygó szerelmesek vették körül. Ő pedig sokkal erősebben érezte az egyedüllétet, mint azelőtt bármikor.

A hétvége nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, most pedig nem akart mást, csak minél hamarabb hazaérni. Távolinak tűnt ez a pillanat, hiszen nem ő volt az egyetlen az úton, hosszú sorban álltak az autók. "Jó, ha a harmadik zöld lámpánál át tudok menni" - gondolta magában. Ekkor az előtte lévő dzsipből egy fiatal férfi fordult hátra, majd hamarosan vissza. Pár másodperc múlva megismétlődött a fejmozdulat, de ezúttal hosszú percekig nézte a lányt.

Mosolygott, mintha minden pillanatot ki akarna élvezni, amit azzal tölthet, hogy Angival flörtöl. Ő menekülni akart a szituációból, a várakozásból, míg az előtte lévő kocsiban ülő férfi inkább benne ragadni, hogy még tovább mosolyoghasson rá. Kedves, szexi tekintete volt, magabiztos és kitartó. Örömét lelte ezekben a percekben. Egyszer csak a lány is elmosolyodott.

Jólesően flörtöltek, energiák vibráltak a levegőben. Majd sorra kerültek a zöld lámpánál, és ismét a vezetésre kellett koncentrálniuk. Elindultak, de valahogy egyikük sem akart még a másiktól elválni, lassan araszolva haladtak tovább. Még kifogtak néhány piros lámpát a kereszteződésekben, mikor lassítani kellett. Ezeket az alkalmakat a férfi mindig kihasználta arra, hogy belenézzen a visszapillantó tükörbe, hogy ismét láthassa a lányt.

Ismeretlenként is köszönetet mondott magában a férfinak, hogy elterelte a figyelmét a várakozásról, a szörnyű hétvégéről, a szomorúságáról, és egy kis vidámságot csempészett az életébe. És még valamit: reményt, hogy nemsokára eljön majd az az út, amit már kettesben, a szerelmével tervezhet.

Még több cikk Gabriellától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Gabriella stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Forrás: Szentgyörgyváry Tamás

Nyitókép Shutterstock