Hitvány és becstelen lettem... Megváltozhatok még?

Osztott-szorzott, és arra jutott, hogy több, mint egy ezrest is megérnek ezek a holmik, ha sikerül elpasszolnia őket. Márpedig neki már megvoltak a bejáratott csatornái, így biztos volt benne, hogy gazdára lelnek a holmik. A csikkek kivételével természetesen, amiket saját használatra a kukákból bányászott ki magának. Bár ebből a pénzből, akár még rendes dohányra is futná. Na, de nem volt pazarló. Jók voltak neki a cigarettavégek is, inkább májkrémet és kiflit vesz majd. A könyvet viszont nem adja el.

Szeretett volna jó lenni, de nem tudta, hogyan kell. És a mostani élethelyzete sem efelé terelte. Hiszen az utcán keményen kellett küzdenie az életben maradásért. Nem is sikerült mindig embernek maradnia. Az erkölcs - az a kevés is, ami ki tudja honnan ráragadt - lassan kiveszett belőle. Még azt sem tudta, ki az iromány szerzője, de valamilyen ősi ösztön munkált benne a jóság elérésére, így mindenképpen tudni akarta, mi rejtőzik a sorok mögött.

Mindeközben egy antikvárium éppen záráshoz készült.

- Margó! Eladtátok a Móricz könyvet? - kérdezte egy eladó.

- A Légy jó mindhaláligra gondolsz, ami a bolt elé kitett könyvek között volt? - arra, igen!

- Nem. - jött a válasz. - Ott kell lennie.

- Itt nincs - kiabált be a kint pakoló eladó a boltba, majd idegesen köhintett, és magában hozzáfűzte: "Akkor azt valaki a magáévá tette. Szuper. Fizethetjük ki a tulajnak."

Egy ruhaüzlet tulajdonosa ezzel egyidőben szintén záráshoz készülődött. Az üzlet előtti próbababáról azonban nagy meglepetésére hiányzott a kardigán. "Mi a fene!" - gondolta. Aztán megkérdezte az alkalmazottait, hogy valaki eladta-e közülük a türkiz felsőt. De senki sem jelentkezett. Ez már a második lopás a héten - bosszankodott a főnök. Egyébként sem ment jól az üzlet, örült, ha ki tudta fizetni az embereit, most meg még ez is...

Keserű gondolataival egyidőben egy középkorú nő kilépett a munkahelye kapuján. Beteg anyjához készült éppen, és az épület előtt elhelyezett kerékpárjához igyekezett. Még reggel felszerelt rá két elemes lámpát, előre és hátra, mivel tudta, sötét lesz, mire az édesanyjától hazaindul majd. Amikor a biciklijéhez ért, nem akart hinni a szemének. A lámpáknak híre hamva sem volt. Mindkettőt letörték. A könnyeivel küszködött. Nem az érték miatt, hanem mert pont ma lett volna nagy szüksége azokra a lámpákra. Tanácstalanul toporgott, és azon töprengett, hogyan mentse a menthetőt.

Három utcasarokkal odébb pedig egy lépcsőn ülő borostás férfi ódivatú, viseltes ruhában ekkor lapozta fel Móricz "Légy jó mindhalálig" című regényét. És a szívében már ott rejlett a vágy a változásra...

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock