Nekünk csak egyetlen szenvedélyes éjszaka lett megírva...

Zita hiába visszakozott, a barát kiadta a lány elérhetőségét, és néhány nap múlva Messenger-üzenetet kapott Petitől: "Szia, Kristóf mondta, hogy írjak neked, mert egy olyan lány vagy, akivel érdemes megismerkedni." A lány hezitált, de aztán válaszolt, és végtelennek tűnő beszélgetésbe kezdtek.

Kristóf, a közös barát, időközben a fővárosba költözött, és ahogy beköszöntött a nyár, meghívta magához Zitát. A lány örömmel ment, és néhány napig Kristóf Izabella utcai lakásában időzött. Ebben a pár napban ritkábban csetelt Petivel, mert inkább a városnézésre koncentrált, hisz nem sűrűn járt előtte Pesten.

Peti pedig nem kérte számon, hiszen ez volt a kapcsolatuk egyik szépsége - nem volt kötöttség, csak jól érezték magukat. Egyik nap kopogtattak az Izabella utcai lakás ajtaján, Zita nyitott ajtót. A lánynak földbe gyökerezett a lába, minden gondolat és szó egy pillanat alatt elszállt a fejéből. Csak állt, és nem hitt a szemének.

- Peti, te vagy az? - kérdezte halkan.

A fiú csak mosolygott, Zita pedig remegve ugrott a nyakába. Percekig álltak az ajtóban. A fiú maga volt a tökéletesség. Jóképű, magas, sportos, kreol hibátlan bőr, menő frizura és lehengerlő mosoly. Már-már túl ideális volt. Kiderült, Petinek nincs hol aludnia, és arra számított, hogy Kristóf új kecójában alhat egy éjszakát, hiszen csak másnap reggel indul tovább a szüleihez. A lánynak, ahogy ezt meghallotta, a gyomrában dobogott a szíve.

Kristóf nem problémázott - semmi gond, Peti alhat a kanapén, Zita pedig a vendégszobában, ahogy eddig is. Néhány pohár bor után, korán lefeküdtek - másnap mindenkire nehéz nap várt. Azonban éjfél magasságában Zita lábujjhegyen elindult a konyhába. Elfelejtett vizet bekészíteni magának, és irtó szomjas lett. Peti felébredt:

- Te vagy az, Zita? - kérdezte.

- Igen, ne haragudj, nem akartalak felébreszteni - jött a válasz a sötétből, majd mikor karnyújtásnyi távolságba került, Peti végigsimította a lány lábát. - Ülj ide! Beszélgessünk, nincs kivel csetelnem ma éjjel. - Zita bátortalanul, de odakuporodott a fiú mellé, és kért egy picit a takarójából.

A lány ugyan egy sztori közepén járt, de minden gondolat tovaszállt, és bizsergés járta át a testét. A csók után belenézett a fiú barna szemeibe, és nem volt megállás. Kristóf bármikor felébredhetett volna, de ez sem zavarta őket. Egymás lelkét már ismerték, itt volt az idő, hogy a másik testét is felfedezzék, hiszen reggel el kell válniuk, és ismét csak az írás marad.

Átadta magát a fiúnak, és szinte minden porcikájuk egybeforrt. Tökéletesen passzolt minden, ölelték és csókolták egymást, mintha soha többé nem lenne rá lehetőségük. Ekkor még nem tudták, hogy valóban ez lesz az első és utolsó találkozásuk. Egy feledhetetlen éjszaka egy ismeretlen ismerőssel, akit soha többé nem látott a lány, és az éjszaka után a beszélgetések is elmaradoztak. Valami megmagyarázhatatlan indokból, a tökéletesség ellenére sem akarták komolyra fordítani az együttlétet - minden így volt varázslatos, ahogy történt. Nem lett folytatás, csupán egy csodálatos történet.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock