házasság cseléd férj feleség megalázás Trux Béla
Saci keze megállt a munkában. A készülő vacsora illata betöltötte a konyhát, pedig még alig látott hozzá a főzéshez. Mögötte Imre lépteitől rengett a lakás, ahogy ide-oda mászkálva készülődött.

- Hol a slusszkulcs? - dörmögte indulatosan. - Egy óra múlva kezdődik a meccs. A végén még lekésem! És még össze kell szednem a fiúkat is!

A haverjairól beszélt, akikkel naphosszat vedelik a sört minden hétvégén. Saci arcán végigfutott a méla undor, ahogy arra a három naplopóra gondolt. Nem szerette őket, mert állandóan obszcén vicceket meséltek, és trágárul viselkedtek a társaságában. De valahányszor megemlítette Imrének, csupán annyi volt a válasz, hogy ne legyen már ilyen mimóza, hiszen a pasik mindig így beszélnek. Ahelyett, hogy védelmébe vette volna, a férfi még őt hibáztatta. Elvégre mindig, mindenért ő a hibás.

- Hallod, Saci? Hol az a rohad kulcs? Fogadjunk, hogy te tüntetted el valahová!

- A helyén kerested már? - A nő elharapta a mondat végét, az utolsó szavak már nem is hallatszottak.

- Ja, szerinted hülye vagyok? - vágta rá a férfi, de a hangokból ítélve tiszta sor, hogy a kulcsot a helyéről, a fali tartóról akasztotta le. - Na, megvan.

- Szívesen... - suttogta Saci, miközben Imre bevágta maga mögött az ajtót.

Kifelé minden tökéletesnek tűnt. A szomszédok, a rokonok és az ismerősök azt hitték, valódi mintakapcsolat az övék. De a nő belül sírt. Vagyis... Már arra sem nagyon maradt ereje. Belefásult az életébe, az állandó megaláztatásba. A férje nem nagyon emelt rá kezet, inkább a lelkét gyötörte. Fel sem fogta, hogy az állandó lekezelés mennyire tud fájni.

Mindez olyan alattomosan simult az életébe, hogy Saci évekig fel sem fogta. Egy kollégája szembesítette vele néhány évvel ezelőtt. "Te komolyan azt hiszed, ilyen egy normális párkapcsolat? Hogy mindig mindenért te vagy a hibás, és soha semmi sem jó, amit csinálsz? Csinos vagy és sportos, ráadásul most léptettek elő. Bármelyik pasi összetenné a kezét, ha ilyen felesége lenne."

A szavak a lelkébe égtek. Egyszeriben felnyílt a szeme, és már nem értette, hogyan lehetett ennyire vak. És még ezután is fásult, lélekgyilkos évek követték egymást, mire elég erőt gyűjtött magában a változáshoz.

Forrás: Shutterstock

"Sacikám, neked oltári mázlid van ám velem! Mire is vinnéd nélkülem? Ugyan, kinek is kellenél...? Szerencse, hogy itt vagyok én, aki imád téged..." - hangzott el gyakran Imre szájából. De ezek csak szavak voltak, a tettek valahogy elmaradtak. Minden, amit Saci szeretett volna, az nem volt fontos, mindig mindenben Imre akarata érvényesült.

Sem a főztje, sem a tiszta, meghitt otthon, de még az előléptetéssel járó fizetésemelés sem érdemelt elismerő szavakat. Inkább a cselédje, semmint társa volt a férfinak. Rabszolga, akit mindig emlékeztetni kellett arra, hogy hol is van a helye.

Odakint végre felbőgött a BMW - a férfi szeme fényének - motorja, és Imre elhajtott. Hamarosan kezdődik a meccs... Ekkor Saci gondosan elmosta a konyhakést, és a csepegtetőbe rakta. Elzárta a gázt, és mindent elpakolt maga után. Végignézett a lakáson, amit együtt vásárolták hosszú évekkel ezelőtt. A felvett hitelt közösen törlesztették, tavaly járt le a kölcsön. De ez akkor is Imre birodalma volt.

Tekintete végigvándorolt a sarokba állított festményein. Csak hobbifestő volt, de egész pofás képeket alkotott, mindenki a csodájára járt. A férfi mégsem tartotta rá érdemesnek egyiket se, hogy a falra akassza, hiába kérlelte éveken át. Szomorkás mosolyt küldött a kedvenc könyvei felé, az egyetlen zugra a lakásban, amit úgy igazán a magáénak érzett.

Azután ráérős mozdulatokkal cipőt húzott, magára kapott egy könnyű felsőt, és kilépett az ajtón. Semmit nem vitt magával. Se ruhát, se ékszert, se fényképeket. Ha tehette volna, még az emlékeket is hátrahagyja. Várost, munkát és életet cserélt. Nulláról kezdett mindent, távol mindentől és mindenkitől, akit ismert. A fizetéséből az albérletre is alig futotta, és annyi szabadideje sem volt, hogy új kapcsolat után nézzen. Na, nem mintha készen állt volna rá.

Fél évvel később egy közös barátjuktól hallotta, Imre azóta is várja, hogy hazatérjen: "Még most is azt mondogatja, hogy úgysem viszed semmire. Egyszerűen nem érti meg, hogy neked már egy másik életed van. Nélküle."

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.