Meguntam a rosszfiúkat - "unalmas" pasira vágyom!

Rögtön az állat bősz simogatásába kezdtem, úgy meg voltam illetődve. Még akkor is, ha az előtte kutyapiszokban hempergett. Na de a fiúra egy pillantást sem mertem vetni, hiszen olyan volt, mint a mesebeli herceg. Szőke és kékszemű, mint én.

Mivel azonban sosem voltam az a nagy kocsmakirálynő, egy idő után elkezdtek idegesíteni az időtöltések, amik az ilyen fiúkhoz tartoztak. Hiába kértem a lovagom, hogy ne igyon annyit, mintha a falnak beszéltem volna. Az elején még a veszekedések is kellemesen zárultak, és szenvedélyes csókcsatákba torkolltak. De csak ameddig izzott a tűz - hiszen ekkor még olyannyira elvakított a fénye, hogy szemellenzővel jártam. Amikor azonban már csak pislákolt a láng, minden a megfelelő világításba került.

Felsejlett a dülöngélő sziluettje a dohányfüstben, és mit nem adtam volna egy olyan emberért, aki ugyanúgy gondolkodik, mint én, és ugyanaz teszi boldoggá! Mert igen, egy ideig érdekes volt, hogy Józsi szenvedélye a sárkányrepülés, bár nekem már a negyedik emeleten is tériszonyom van. De mikor elvitt egy-egy körre, nem mondhatnám, hogy a boldogságtól sikongattam olyan nagyokat. A víztől azonban, melyben én elememben voltam, ő irtózott. Maximum a napi fürdéskor került vele nagyobb testfelülettel kapcsolatba.

Közös hobbiról álmodoztam hát, és egy nyugodt, szeretetteljes viszonyról, ahol a másik is inkább otthon, és nem a sákányrepülőjében - no meg a kocsmában - tölti a szabadidejét. Hogy többet lehessünk együtt, és ne kelljen vágyakozni a másik után. Mert a közös programok és élmények híján lassan már nem volt, ami összekössön bennünket.

Azóta megtaláltam Pétert, aki velem együtt szeli a habokat, és nem csak a kádban. Ráadásul szívesebben tölti otthon a szabadidejét, mint bárhol máshol. A legjobb barátom is egyben, mert az élet nagy dolgairól nem a kocsmában értekezik, hanem velem a nappaliban, egy jó kis esti film előtt vagy után. Témánk is van bőven, hiszen a rengeteg közös kirándulás és élmény mind-mind kiindulási alap egy jó kis beszélgetéshez.

És hogy honnan tudom, hogy ő az igazi? Onnan, hogy amikor megfogja a kezem, biztonságban érzem magam. Amikor egy nehéz nap után megölel, megnyugszom. Amikor biztatóan rám néz egy nyugtalanító helyzetben, nem aggódom tovább. Ja, és amikor az ajtóban megcsókol... akkor érzem, hogy hazaérkeztem.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock