Borzalmas válással büntettél, amiért nem voltam elég jó feleség...

Elnézését kérte, hogy beszólt, rászólt vagy leszidta. Mivel egyfolytában dolgozott, fáradt és türelmetlen volt, amikor hazaért, úgy látta, T-né tele van hibával, amit jelzett is. Persze csak szóban. Sziszegve, a foga között szűrve, hogy a gyerekek meg ne hallják.

Még sajnálta is T-t, hogy hazajön, és ő meg olyan béna, és csalódást okoz neki, majdnem minden nap. Kérdezte is, hogyan tudna jobb feleség lenni. T. elmondta. Ő meg azt hitte, ezentúl jól csinálja majd, vagy legalább egy kicsit jobban. Keserűen vette tudomásul, hogy nem sikerül neki, akármennyire igyekszik. T. kíméletlenül megmondta az igazát, mert hát ő csak őszinte volt, a jobbító szándék vezette, és "egy kapcsolatot megöl a hazugság".

Szavakkal is lehet ölni, de erre csak később jött rá T-né. Mert először megfelelni akart, hogy legalább egyszer mondja már neki a férje, hogy jól van, ügyes vagy, jól csináltad. Aztán évekig szégyellte magát, hogy a másik ezerszer elmondta, mit szeretne, de neki még egyszer sem sikerült úgy megcsinálnia. De! Egyszer igazán közel volt hozzá, amikor sóskát főzött. Náluk az volt a szokás, hogy a sóskát édesen készítik el, olyan habbal, mint a madártejet. T. mondta, hogy egyik este úgy enne sóskát. T-né pedig boldogan csinálta, úgy, ahogyan otthon látta.

Amikor a férj fáradtan, türelmetlenül és nagyon éhesen hazaért, a nő tálalta neki az ételt. Hát, ez meg mi, kérdezte T., amikor megpillantotta, mi van a tányérján. Sóska, ahogy kérted, mondta neki ő mosolyogva. T. döbbent arccal nézte a sóskát, majd elmondta, hogy így még nem ismeri. Éhes volt és kíváncsi, megkóstolta. T-né látta rajta, ízlik neki, de annyira, hogy mindjárt mond valami szépet. T. is megingott - de nem, még a végén elbízza magát a felesége. Annyit azért mondott, hogy máskor is készítheti így, különlegesen.

Egyszer - úgy tíz év után - összegyűlt ez a sok rossz érzés. Amikor T. kiküldetésben volt, a nő rájött: ha nincs itthon a férje, akkor senki nem feszült, és még a vacsora is finom. És figyelni kezdte T-t. Hogy igazából arra használja őt, hogy a napi stresszt kiadja magából. Meg hogy legyen kaja, tiszta ruha, rendes gyerek, csend és nyugalom. És persze hagyják őt békén.

A gyerekek meg végképp nagyon kellettek. Nem járult hozzá, hogy csak úgy, ukmukkfukk, elviszi őket az anyjuk, bár sosem ért rá foglalkozni velük, mert dolgozott. Amúgy T-né is dolgozott, de erre nem lehetett hivatkozni, mert a férfi szerint az csak azért volt, hogy a semmirevalóságát álcázza... Az ő világában a pénz az úr, és mivel neki van, övé a hatalom. T-né csak egy akadály, aki elsöprendő.

T-né a költözés után is boldogult. Dolgozott, tanult, sportolt, kórusban énekelt, lefogyott, kivirult. Mosolygós, kiegyensúlyozott lett, valahogy minden jól sikerült neki. T. is látványosan kezdett új életet: új pozíció, új feleség, feleannyi idős, mint T-né, és persze feleakkora. Mert egy férfi akkor megbízható, ha van családja. Hát, T. nagyon megbízhatónak akart látszani, ezért lett neki három is... T-né pedig nem tudta, hogy ha a férje valaha is szerette volna, akkor elengedi. Csak úgy, a rozoga autójával, az edényeivel, a könyveivel és a gyerekeivel.

Nyitókép: Shuterstock