A feleségem tenyészbikaként kezel, mióta gyereket akar!

Távol a zajtól, a főnökétől, az apósától... Lindával akart lenni, a haját simogatni, beszívni annak méz illatát. Együtt merengeni a jövőről, a gyerekről, a Balaton-felvidéki házról.

A hetedik zsák bécsi vonatjegyet rejtett. Mióta Linda fejébe vette, hogy csökkenteni kell az ökológiai lábnyomukat és át kell állni a fenntartható háztartásra, kizöldült az életük. Bambusz fogkefe, kimért rizs, vászontáska hegyek. Na és persze újrahasznosított zsebkendő, ökovíz és biosíkosító. Kizárólag speciális alkalmakra, amúgy semmi gond nincs a hálószobában. Épp ezért nem érti, hogy miért nem jön össze a gyerek.

Bár eddig is sportolt, most tudatosabban állt a mozgáshoz. Spéci étrendet követett, felhagyott az alkalmankénti nassolással, és kispadra ültette a steaket is. Pedig Zoli hentes a csarnokban külön neki tette félre a marhahátszínt. De nem, a vöröshúsnak egyelőre leáldozott. Linda ragaszkodott a szárnyasokhoz.

A tizennegyedik zsák édes volt legalább, de laktózmentes. Csak kétszer említette a gyomorszáji nyilallást csokievés után, Linda máris a fejébe vette, hogy bizonyára nem tolerálja a szervezete a laktózt. Bár papírja még nem volt róla, nem akart vitát a témáról. Nemcsak zöld, de mentes is lesz a közös életük. Laktózmentes biztosan.

Az adventi naptárban pont az a jó, hogy tényleg nem tudod, mi rejtőzik egy-egy nap mögött. Zsombor imádta felesége kézzel készített csodáit, az idei azonban valahogy más volt. Úgy érezte, tele van szemrehányással, hogy ő nem elég jó. Még csak a hónap felénél tartott, máris rengeteg dologról le kellett mondania, amit korábban szeretett. Értette a célzást, hogy homo ökobióvá kell válnia, de ezt már túlzásnak érezte.

A tizenkilencedik zsákot szinte feltépte. A látványra azonnal tikkelni kezdett a jobb szeme. Egy stresszlabda volt, rajta Márkus fényképe. Dühösen gyűrte, nyomta össze a labdát, hátha szétfolyik, elporlad. Linda tudta, mennyire gyűlöli Márkust, aki minden kreativitást elfojtott az építész irodában. Zsombor alig várta, hogy saját irodát nyisson, de addig is gyűrögetheti Márkus fejét az értekezletek alatt. Viccnek is rossz - gondolta, hiába tudta, hogy felesége csak óvni akarja a stressztől.

A szenteste előtti napon rezignáltan nyúlt az utolsó előtti zsákhoz, és nem csalódott. Adventi fényfüzért húzott elő, mindegyik égő mögött egy Coelho-idézet lobogott. Szinte vonyítani tudott volna: Linda komolyan úgy gondolta, hogy a píszlávhepinesz a mentafogkrémmel kezdődik és inspirációs tréningbe torkollik? Hol van a felesége, aki kiskanállal ette a mogyoróvajat az erkélyen összeborzolt hajjal, és arról áradozott: azt szeretné, hogy a gyerekük Zsombor huncut mosolyát örökölje?

December 24-én Zsombor hatalmas sóhaj kíséretében nyitotta ki az utolsó zsákot. Hosszan nézte a tartalmát, egyre lágyuló tekintettel. Soha nem gondolta volna, hogy egy ultrahang felvétel ilyen szép lehet.

Nyitókép: Shutterstock