szerelem önismeret kapcsolat
Mielőtt valaki mást kezdenék el szeretni, először magamat kell szeretnem. Elképesztően közhelyes, tudom. Hányszor hallottam már ezt az ismerőseimtől, és csak forgattam a szemem...

Hiszen önmagam megszeretése, a külsőm és a belsőm elfogadása egy egész életen át tartó feladat - és ha ebből a hatalmas nagy "igazságból" indulok ki, akkor aztán maximum az öregek otthonában találhat rám az Igazi... Addig meg inkább nem várnék, bocs.

Mégis, ha kicsit a sorok mögé nézek, sajnos be kell látnom, hogy ezek bizony a természet törvényei, az energiák játéka. Amikor ugyanis rosszban vagy magaddal, és egy ellenkező neműtől várod a megváltást, olyankor a tested minden egyes sejtje azt ordítja magából a külvilág felé, hogy "Szét vagyok esve, ments meg!" Lehet, hogy jön majd valaki, és tényleg megment - láttunk már ilyet a világtörténelemben -, de erre alapozni a kapcsolatodat saját magaddal nem egy életbiztosítás. Megment egy időre, csak éppen önmagadtól nem.

A rossz párválasztási szokásaink pedig mind ebből a magból nőnek:

  • "Értéktelennek érzem magam, nem hiszem, hogy jobbat érdemlek - szóval, jó leszel nekem te is."
  • "Képtelen vagyok egyedül helytállni, nem bírok el az élet nehézségeivel - kell egy társ, aki segít, erre pedig jó leszel te is."
  • "Annyit csalódtam már, hogy muszáj visszaigazolást nyernem. Éreznem kell, hogy legalább kellek valakinek - így hát jó leszel te is."

Ha így állsz hozzá a pasikhoz, csak egyre durvább lesz az elkeseredettségből fakadó hajsza. Mivel nem a másik valós személyét nézed - hanem csak azt, hogy ki az, aki pótolni tudja a hiányosságaidat -, így a pofára esések is csak gyűlnek. Te pedig minden egyes csalódás után veszítesz az önbizalmadból, ahelyett, hogy építenéd azt.

Forrás: Shutterstock

De mi lehet a megoldás?

Nekem sincs meg a bombabiztos recept, mert még hiányzik a titkos összetevő. Viszont arra már rájöttem, hogy ha magányomban kergetem a szerelmet, egy a megoldás: elengedem egy időre ezt az érzést, és gőzerővel arra fókuszálok, amiben jó vagyok.

Ráfekszem a sportra, szenvedéllyel űzöm a kedvelt hobbijaimat, alkotok a munkámban, időt töltök a barátaimmal. Egyszerűen csak leveszem magamról a párkeresési küzdelem terhét, és hagyom, hogy kiteljesedhessek más területeken.

Van egy jelmondatom, ami meglepően sokszor segített már elterelni a figyelmem arról, hogy most épp "nem kellek senkinek". Mégpedig ez: "Ne törődj semmivel, te csak tedd a dolgod!"

Mert azt vallom, hogy a titkos összetevő igazából bennem rejlik: akkor fogja a világ azt érzékelni, hogy készen állok a szerelemre, ha az sugárzik a személyiségemből, hogy szeretem magam.

  • "Értékes vagyok, szerethető, és egy hozzám illő társat érdemlek."
  • "Egyedül is megbirkózom a kihívásokkal, mert ismerem az erősségeimet, és kamatoztatom is őket."
  • "Sokat csalódtam az életben, de minden kudarcomból tanultam, és általuk erősebbé váltam."
  • "Igazából tök jól érzem magam a bőrömben! Szeretnél megismerni?"

Persze nem garantálom, hogy miután kimondtad magadban ezt a pár a bűvös mondatot, máris becsönget az Igazi - de talán több esély van rá így, mint úgy, ha önutálatban fuldokolva várod a sült galambot.

Azért a kisördög ilyenkor is előcsalogathatja belőled a kételyeket: "Na, de mi van, ha így sem jön?" Szerintem onnan fogod tudni, hogy a helyes útra léptél, ha többé már nem hallgatsz rá...

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.