Bárkit megkaphatnál, de neked én kellettem!

A férfit a kék szemei és a hamiskás mosolya, a lányt pedig az önbizalma és az esze. Tisztában volt vele, hogy az a bizonyos mosoly nemcsak neki szól, hanem tíz, húsz, száz másik lánynak is - főleg, ha elég rövid a szoknyája, vagy mély a dekoltázsa. Látta, hogy adott forgatókönyv szerint megy az udvarlás, ha egyáltalán lehet udvarlásról beszélni. A férfinak nem sokat kellett tennie, hogy bárkit megkapjon. Megvoltak a helyek, ahol szívesen vadászott - vagy inkább válogatott kedve szerint.

Bár számtalan hódításon túl volt, még mindig hitt a hosszú távú kapcsolat romantikájában. Abban, hogy létezik egy nő, akiért rögtön feladná mindezt. Valahogy úgy érezte, már ismeri ezt a lányt, akinek csodásan csillog a bőre, az ajkai érzékien teltek, a hangja kedves, a mondanivalója pedig érdekes.

Soha nem próbálta becserkészni, mert sokkal jobban tisztelte annál, hogy csak egy éjszakát tervezzen vele. Igen, a lány varázsa nemcsak külsejében, hanem tartásában, magabiztosságában is rejlett. Udvarias és kedves volt, ugyanakkor pontosan tudta, melyek azok a tulajdonságai, amik kiemelik a tömegből.

Amik szájfeltöltés, botox, illetve falatnyi szoknya nélkül is ráirányítják a figyelmet. Ahogy a férfi megérezte, hogy rendkívüli személyiség, úgy ő is tudta róla, hogy nem mindennapi ember. Éppen ezért nem értette: miért felelnek meg neki a rutin pillantások, a bejáratott szöveg? Miért nem törekszik arra, hogy egyedi legyen?

A különlegességek aztán egy szokatlan pillanatban váltak egyértelművé, amikor a férfi megmutatta a lágyabb oldalát is. Egy buliban voltak. A lépcsőn ült, a falhoz dőlve, a kezében egy sörrel, és meredten nézett maga elé. A lány olyat vett észre rajta, amit azelőtt soha: a sebezhetőséget. Azon a férfin, aki eddig határozott volt, a társaság középpontja, folyton pörgött, és kiélvezte a pillanatokat.

- Mi a baj? - lépett oda hozzá. Tudta, hogy nem veszi tolakodásnak, és ha nem akar válaszolni, azt is a tudtára fogja adni. Úgy érezte, most nyitnia kell felé, mert olyat tud adni neki, amire a legnagyobb szüksége van: figyelmet.

- Minden. A világ. Az emberek. Nem bírom elviselni az irigységet, a féltékenységet, a rosszindulatot. Ezek olyan érzések, amelyek távol állnak tőlem. Ha teszek valamit, az a baj, ha pedig nem, akkor az. Nem akarok senkinek sem megfelelni, és az is távol áll tőlem, hogy szándékosan megbántsak valakit. De miért baj az, ha tenni akarok? Ha szeretném, hogy a cégem növekedjen, fejlődjön? Akkor már rögtön egy törtető seggfej vagyok?

- Miért törődsz velük? Rólam is folyton ítéletet mondanak, de pont azzal tudom őket a legjobban bosszantani, ha nem foglalkozom velük.

A férfi most nézett fel először, és olyat látott a lány tekintetében, amit mindig is keresett: őszinteséget, érdeklődést, nyugalmat. Finoman, mintha egy drága porcelánt akarna megérinteni, megfogta az arcát, megsimogatta, és lágyan megcsókolta. Nem érezte, hogy ez tolakodás lenne, vagy, hogy nem talál majd viszonzásra.

Szerelmük nem első látásra alakult ki, hanem az első olyan pillanatban, mikor megnyitották egymás előtt a szívüket.

Ferencz Gabriella novellája

Nyitókép: Shutterstock