Menstruáció: Hidd el, hogy a kehely nem hülyeség

11 éves korom óta menstruálok. Sokáig, sokat, fájdalmasan. Nincs semmilyen egészségügyi problémám, az orvosok szerint egyszerűen „ilyen típus" vagyok. Nekem valamiért kétszer olyan vastag a kilökődni vágyó méhnyálkahártyám, mint másoknak, ez van, köszi.

Kamaszkorom egyik központi kérdése volt, hogy mégis hogy lehet így élni? Alighogy vége az egyik havi csodának, máris jön az új, ami alsó hangon nyolc, de inkább 10 napot vesz el az életemből. Az első két napot biztosan görcsbe-rándult babapózban töltöttem, de a többi is állandó stresszben telt, nehogy átázzak, és mindenki rajtam röhögjön.

A sok megnyugtató ömlengéstől a falra tudtam volna mászni:

„Nagylány lettél, juhuhu!"

„Nőnek lenni csodálatos."

„Legalább tudod, hogy termékeny vagy és lehet majd kisbabád" – szerencsére lett, de nem ment az olyan simán.

„Szülés után majd jobb lesz"- hát nem lett jobb.

A helyzet tovább fokozódott, amikor rájöttem, hogy a vérzést megelőző napokban nem véletlenül vagyok hiperszenzitív, hisztis idegroncs, hanem ez is a nőiség egy újabb csodája, a premenstruációs szindróma (PMS).
A fájdalmakhoz és a PMS-hez részben hozzászoktam, részben kitapasztaltam a magam kis praktikáit, találtam hatékony nyugtató, fájdalomcsillapító/görcsoldó készítményeket.
A menstruációs eszközökkel viszont meggyűlt a bajom, egészen körülbelül két évvel ezelőttig, akkor hallottam először az „intim tölcsérről", de ne szaladjunk ennyire előre.

Íme, menstruációs egyedfejlődésem:

A betét

Volt szárnyas vagy elcsúszkálós, illatosított vagy hipoallergén, vékony vagy pelenkaszerűen vastag. Bár a szakértők szerint ez a legegészségesebb mód a menstruációs folyadék elvezetésére, nekem egész napos használatra nem vált be. Elég, ha egy kicsit elcsúszik, (márpedig akármekkora sólyomszárnyai vannak, akkor is elcsúszik) és máris ott állsz, átvérzett nadrágban. Vérciki. Az éjszaka pedig még a száz cseppecskés, hiper-szuper biztonságos változatokkal is orosz rulett. A másik problémám vele, hogy hiába a kék-folyadékos reklámok, én nem találtam olyat, ami az undi nyálkákat, darabosabb cuccot megfelelően elvezette volna. Engem zavart, hogy egy komplett mészárszék van a bugyimban. Kiegészítő védelemnek, éjszakára azért megteszi.

A tampon

A megváltó. Sokáig szemeztem vele, majd egy családi nyaralás alkalmával, amikor már harmadik napja csak sétálgattam a tengerparton, összeszedtem a bátorságom, és feldugtam a kis nyavalyást. A tökéletes szabadság érzését nyújtotta, így életre szóló barátságot kötöttünk. Gyakran kell cserélni, és elengedhetetlen az alapos kézmosás a felhelyezés előtt, de ez úgyis alap. Az egyetlen állandó parám a tamponnal kapcsolatban a toxikus sokk szindróma, amelyre a dobozhoz mellékelt leírásban külön felhívják a figyelmet. Ez egy rendkívül súlyos, de viszonylag ritka betegség, amit az emberi szervezetben egyébként megtalálható baktérium (Staphylococcus aureus) által termelt méreganyag okoz. Nem kizárólag a tampon okozhatja, ez a baktérium mindenki szervezetében megtalálható, akár férfiaknál is előfordulhat, de tény, hogy a tamponhasználat drasztikusan növeli a rizikót. Állítom, hogy ettől függetlenül a modernkori tampon feltalálója, Dr. Earle Haas Nobel-díjat érdemelt volna, ezért a kis fehér rudacskáért, ami nők millióinak életminőségét javítja azokon a napokon. Az új jelöltem, Leona W. Chalmers, ő szabadalmaztatta először az intimkelyhet.

A menstruációs tölcsér, vagy intimkehely

Amikor egy ismerősömtől hallottam, hogy ő ilyet használ, és hogyan működik, nemhogy kedvet nem kaptam hozzá, inkább kifejezetten gusztustalannak tartottam. El sem tudtam képzelni, hogy teszi be, hogy gyűjti össze azt a sok vért, a csere és a tisztítás pedig kész horror. Aztán valahogy mégis szöget ütött a fejembe, hogy ki kellene próbálni. A menstruációs kehely vagy tölcsér orvosi szilikonból készül, és többször is használható, ráadásul akár több évig is. Az egyik hátránya, hogy az elején kissé több időbe telik megtanulni a megfelelő felhelyezést és a méretet is be kell lőni, viszont, ha ezek megvannak, akkor már nyert ügyünk van. Nekem sem sikerült elsőre, de mióta rutinná vált a használata, már el sem tudom képzelni az életem nélküle. Sokkal ritkábban kell cserélni, mint a tampont. A kehely akár hat-tíz órát is kibír, és körülbelül harminc milliliter vér felfogására alkalmas (az jó sok). A tisztítása nem valami guszta, de

Csak fejlett intim-higiénia mellett ajánlom, mert komoly gond lehet abból, ha nem steril az eszköz vagy nem tökéletesen tiszta a kezed a felhelyezéskor! Mondjuk ez a tamponra is igaz.

Mosható betét, bugyi

Az elv jó lenne, hogy a nedvszívó technológia bele van építve a bugyinkba, de nekem nagyon macerás volt az egész. A beszerzése is viszonylag nehéz, mert kevés helyen lehet jó minőségű termékhez hozzájutni és a gyakori csere miatt elég drága mulatság, mert sokat kell venni egyszerre. Kimosni ezeket pedig elég kiábrándító és szörnyű lassan száradnak. Ráadásul nem is éreztem magam teljes biztonságban a használatukkor. Nekem nem vált be.

Összességében arra jutottam, hogy mindegyik terméktípusból tartok itthon és mindig azt alkalmazom, amelyik a leginkább passzol az aktuális életvitelemhez. Erősebb napokon a tölcsért szeretem, de ha előre tudom, hogy nem lesz alkalmam a megfelelő tisztításra, akkor azért viszek magammal tampont is. Mivel az orvosi szilikonból készült intimtölcsér környezetkímélő és gazdaságos is, nálam ez lett az abszolút befutó.

Nyitókép: Shutterstock