Nyugi, nem csak neked van olvasási válságod! - Én így jöttem ki belőle

Az, hogy az olvasás alap, mindig is egyértelmű volt számomra. Emlékszem gyerekkoromra, amikor a nagyszüleim és a szüleim rendszeresen olvastak fel vagy meséltek nekem valamit. Az Iliász és Odüsszeia történetét, persze a magam módján, szerintem 6 évesen ismertem, és ahogy megtanultam olvasni, nem volt ünnep vagy ajándékozás könyv nélkül. Kisiskolásként majd kamaszként két szatyorban cipeltem haza a könyvtárból is a könyveket, és annyira magával ragadott az olvasás, hogy a szüleim még attól is eltekintettek, hogy bármiféle házimunkára megkérjenek. "Te csak olvass!" - mondták, ha takarítani vagy mosogatni kellett volna.

Teltek az évek, és én nem tudtam ráunni az olvasásra, evidens volt, hogy magyar szakra megyek, annak ellenére, hogy tanítani sosem akartam. Na, azt már nem állíthatom, hogy minden vizsgámra szorgalmasan elolvastam mindent, de tény, a betűfalás folytatódott egészen addig, amíg Budapestre nem költöztem.

A helyzet az utóbbi években kezdett egészen drámaivá válni, a HBO GO, a Netflix totálisan kiszorította az olvasást az életemből, hiszen ezek oldalak valóban jobbnál jobb filmekkel és sorozatokkal bombáznak bennünket, még a hamisítatlan könyvmolyok is hajlamosak arra, hogy a szabadidejüket a képernyő előtt töltsék. Különösen igaz ez egy fárasztó munkanap után, amikor méginkább jellemző ránk, hogy az egyszerűbb befogadói élményt válasszuk. Nincs is ezzel semmi baj, valóban kiváló mozgóképes tartalmakat lehet találni a világhálón, amelyek elgondolodtatnak és szórakoztatnak is egyszerre.

Szóval, sokáig nem olvastam, konkrétan egészen 2019 őszéig. Hogy mi történt akkor? Magam sem tudom, de örülök neki. Nekem Elena Ferrante Nápolyi regények tetralógiája volt, ami jókor talált meg. A közel 2000 oldalt egy hét alatt elolvastam, és azóta sem nagyon telik el nap anélkül, hogy ne vegyek könyvet a kezembe.

Válassz könnyedebbet!

Egy időben én beleestem abba a hibába, hogy csak szépirodalmat voltam hajlandó olvasni. Úgy gondoltam, a ponyva, a lektűr csak időpocsékolás. Ma már tudom, hogy ez nem igaz. Szóval, ha nincs kedved belekezdeni valami nehezebbe, ne legyen lelkiismeret-furdalásod, válassz egy jó krimit vagy thrillert, a lényeg, hogy lekössön és szórakoztasson az olvasás, pláne eleinte. Aztán később jöhetnek a húzósabb regények, novellák is.

Határozd el, mennyit fogsz olvasni!

Bár azt, hogy miben leljük örömünket, parancsszóra biztosan nem lehet befolyásolni, de eleinte lehet, hogy jót tesz, ha elhatározod, hogy minden nap olvasol, és azt is megszabhatod magadnak, hogy mennyit. Kezdetnek szuperjó lehet az is, ha a tömegközlekedéssel töltött időt szánod az olvasásra: hidd el, sokkal jobban fel fog tölteni, mint ha a Facebook-üzenőfaladat pöregetd át ötödszörre.

Csatlakozz olvasói csoportokhoz!

Nincs senki, aki jobban megtudná hozni a kedvedet egy jó könyvhöz, mint egy másik olvasó. A Facebookon a filmes csoportok mintájára olvasós csoportokhoz is csatlakozhatsz, ahol jobbnál jobb könyveket ajánlanak neked és te is leírhatod a véleményedet egy-egy olvasmányélményedről.

Pápai Beatrix