KonMari lépésről lépésre: ettől a varázslattól megváltozott az életem

2020 nem sok jót hozott, legalábbis nekem. Optimista embernek tartom magam, de ennyi bizonytalan hónap után nehéz már a jóba kapaszkodni, ráadásul a legrosszabb, hogy fogalmam sincs, meddig tart ez az átmeneti állapot. Néha azt hiszem, csak álmodok, és szilveszterkor újra 2020-ba lépünk, maszk nélkül, korlátozások nélkül, és persze félelem nélkül. Mélyponton voltam, amikor a KonMariról olvasgattam, és úgy gondoltam, teszek egy próbát, hátha az én életembe is pozitív változást hoz.

Nem is gondoltam volna, hogy a rendrakás is művészet, pedig igen. Az alábbiakban elmesélem, nekem mit adott Marie Kondo: Rend a lelke mindennek című könyve, és mik a legfontosabb tudnivalók a módszerről.

A könyv összességében nagyon hasznos, bár a simogasd a zoknijaid, dumálj a ruháiddal, és köszönd meg nekik, hogy téged szolgálnak részeket átugrottam. Megpróbálom most összeszedni a legfontosabb tudnivalókat, hátha te is kedvet kapsz a KonMarizáshoz!

Először is a rendrakást ne apránként kezdd, hanem vágj bele, és az egész lakást tedd rendbe. Nem jó taktika, ha szobánként haladsz, ugyanis akkor nem látod, hány darab van az „azonos kategóriájú" tárgyakból. Ebből következik, hogy a tárgyakat kategóriákba kell sorolni, és külön kell nézni például a ruhákat, a könyveket, az iratokat, de erről a könyv nagyon részletesen ír. A selejtezés is kategóriánként történjen, és ha belekezdesz egy kategóriába, ne szakítsd meg! Az a fontos, hogy az azonos kategóriájú tárgyak (pl. zoknik, füzetek) egy helyre kerüljenek: akár az új helyükre, akár el a háztól! A tárgyakat pakolva tedd fel magadnak a kérdést: „Örömet okoz ez nekem?", ez ugyanis a legjobb módszer arra, hogy eldöntsd, mit tarts meg, és mitől válj meg.

– ez elsőre viccesen hangzott, de tényleg működik!

Ha te is úgy pakolsz az otthonodban, hogy izomból ordít a zene, akkor elárulom, a KonMari-módszer szerint rosszul csinálod! Marie Kondo szerint Zen módban kell rendet tenni, ugyanis csak csendben, egyedül tudunk befelé figyelni, és helyesen dönteni arról, hogy a tárgyainkra valóban szükségünk van-e.

Ha nem tesz boldoggá, mégis képtelen vagy megválni az adott tárgytól, gondold végig, kitől kaptad, hol vetted, miért vetted, és ezeket megválaszolva ráébredhetsz, maradjon, vagy menjen.

A tárolást tekintve is fontos az egyszerűség: törekedj az egyszerű dobozokra, fiókokra, a bonyolult tároló dobozokban sokkal több holmit raktározol el.

És itt a kedvencem, a függőleges pakolás. Eddig én is vízszintesen, egymás tetejére hajtogattam a ruháim, de a könyv olvasása óta eszembe sem jut. Pakolj függőlegesen, állítva, hogy számon tudd tartani mennyi a ruháid mennyiségét és milyenségét. Így nem dől össze a „torony", és nem csak a felülre hajtogatott ruháidat hordod.
Ha kiselejtezted a felesleges holmikat, és csak azok maradnak, amikben örömödet leled, ráébredhetsz, mi az, ami tényleg érdekel téged, és ami valóban szükséges.

Hálás vagyok Marie Kondonak, és a KonMari-módszernek, ugyanis a szelektálás által rengeteg hátrányos helyzetű családnak segítettem a holmijaimmal, megszabadultam több rossz emléket őrző, felesleges tárgyamtól, és most már csak az vesz körül, amit szeretek, ami örömet okoz, és amire jó ránézni. Óriási meló volt, de megérte!