Tippek, hogy óvd meg a bőröd épségét a terhesség alatt

Rengeteg dologtól tartottam a várandósság, a szülés és az anyaság kapcsán, bár ezeknek egy része nem is bukkant a felszínre bennem akkoriban. Most már tudom, hogy a be nem ismert félelmeimet tudatos tervezéssel, maximális kontrollal és tájékozottsággal próbáltam ellensúlyozni.

Határozott irányelvek alapján választottam nőgyógyászt, kórházat, listát írtam a vizsgálatokról, hogy mit és mikor kell megvenni, ügyeltem az étkezésemre, terhes tornára jártam és komplett excel táblát vezettem a várható kiadásokról és bevételekről. Mik ezek, ha nem óvintézkedések a félelmek csökkentésére. Persze ezt már csak így, évekkel később látom ilyen tisztán, akkoriban úgy hittem, halál laza kismama vagyok, pedig ahogyan a fenti ábra is mutatta, nem voltam az.

Akadt azonban néhány olyan dolog is - a be nem ismert félelmek mellett -, amelytől bizony bevallottan rettegtem. Ilyen volt a vérvétel. Zsenge gyermekkorom óta elégnek bizonyult már a tű látványa is ahhoz, hogy kocsonyássá váljon a térdem és ne tudjam ökölbe szorítani a kezemet. Ha vért láttam a tévében, minden erő kiszaladt az ujjaimból és az ájulás kerülgetett. Ez akkor sem jött már jól, amikor hatodikban elsősegély szakkörre jártam és oktatófilmet néztünk az artériás vérzés elállításáról - ám jó néhány évvel később sem örültem neki, amikor kiderült, ha terhes leszek, minimum egy vérvételen kell túlesnem trimeszterenként.

A másik dolog, amitől kamaszkoromtól kezdve féltem, hogy a babavárásnak köszönhetően csupa stria lesz a hasam. Tiniként ez kifejezetten rémálomnak tűnt, hiszen ebben a korban egyébként sincs szinte senki kibékülve magával. Ez a félelmem azonban az évek múltával és a kamaszkori komplexusok hátrahagyásával sem csillapodott, sőt.

Racionálisan persze meg tudtam magyarázni magamnak, hogy kit izgat néhány zebracsík, ha ez az ára annak, hogy anyává váljak és egy édes csöppséget hozzak a világra. Hol érdekel bárkit ilyen külsőség, amikor akkora csoda történik az ember lányával, mint a szülővé válás?

Azt is tudtam azonban, hogy a zebrásodás nagyrészt a genetikától függ, és ha a génjeim úgy akarják, a fejem tetejére is állhatok, akkor sem úszom meg a csíkokat. Próbálkozni azonban szabad és reménykedni, hogy tompíthatom az elkerülhetetlent. Így elhatároztam, hogy megteszek mindent a zebrásodás ellen.

Mivel hajlamos vagyok az ekcémára, ami a terhesség alatt fokozódik is, így alapból kizártam a boltban kapható krémeket, ezek ugyanis sok esetben olyan anyagokat tartalmaznak – pl. parfüm -, amelyek irritálhatják a bőrt. Maradt tehát az anyatermészet a maga csodáival és természetes segítségével. Sokat olvastam a témában és arra jutottam, hogya legjobb, ha magam kutyulom ki a saját krémemet, és ezzel naponta kétszer átmasszírozom a kerekedő pocakomat.

Fontos a rendszeresség, a napi két alkalom és az is, hogy ne csak besimogassuk a kencét, de kissé masszírozzuk is, mert így felpezsdítjük a bőrt és fokozzuk a rugalmasságát. Az erős masszázstól azonban óvakodjunk, mert az viszont már nem tesz jót várandósság alatt.

Bevált házi kence striák ellen

Én a következő keveréket használtam:

• 2 evőkanál kakaóvaj (nekem forgácsos kivitelben volt, így könnyen tudtam adagolni)
• 2 evőkanál kókuszolaj (drogériákban kapható)
• 2 evőkanál olívaolaj (én hidegen sajtoltat használtam – ez volt a konyhában)
• 5 ml argánolaj (bioboltban kapható vagy webshopból rendelhető)

Az összetevőket tedd egy kisebb lábasba,és melegítsd őket addig, amíg fel nem olvadnak. Ne hevítsd fel, bőven elég, ha homogén folyadékká válnak. Keverd őket jól össze, és már készen is vagy. Tedd egy csavaros edénybe, például egy kiürült arckrémes tégelybe, amelyet kimostál, így reggel és este kényelmesen használhatod.

Sikerült-e megúsznom a zebrásodást?

Nos, bár biztos voltam abban, hogy jó néhány csíkot be fogok gyűjteni a várandósságom alatt, mivel a bőröm nagyon száraz, érzékeny és vékony, sőt kamaszkoromban a hirtelen növés miatt is beszereztem bizony néhány striát - amelyek komoly lelki traumát okoztak akkoriban - mégis a pocakom teljesen csíkmentesen, egyetlen stria kialakulása nélkül úszta meg a babavárást. Hogy ez a házi krémemnek, az állhatatos, rendszeres napi kétszeri masszírozásnak vagy csak a szerencsének köszönhető-e, azt nem tudom biztosan. Viszont ami nagyon fontos:

Persze tudom, hogy egy újszülött mellett, kimerülten, szülési sebekkel tarkítva, két szoptatás között nem tűnik prioritásnak a testápolás, de higgyétek el, megéri az a napi 2x2 perc, ha fontos számotokra a bőrötök szépsége.

Nyitókép: Shutterstock