kibeszélJó volt látni New Yorkot, de azért örülök, hogy Európába születtem!

De aztán, hamar vissza is értünk - szerencsére! A híd oldalán, amin átmentünk, csak díszből állt valami korlátszerűség, alattunk pedig ki tudja, hányszor tíz méter mélyen tátongott a város! Szóval a nézelődést, akkor azért takaréküzemmódra állítottuk.

Az egész úgy kezdődött, hogy az öcsém nyert a cégénél egy jutalomnyaralást, mindenféle luxussal körítve (nem ám low-budget alapon), és elvitt magával engem is! Ezzel anyámnak biztosítottunk is előre pár hónapnyi idegeskedést, már csak azért is, mert külön reptérről mentünk, és csak ott, a szállodánál találkoztunk - egy teljesen ismeretlen, 9 millió fős városban. Arról inkább hallgattam is, hogy a repülőút során négyből négy turbulenciát kifogtunk - úgyhogy, aki addig esetleg ateista volt, fenn a felhők fölött gyorsan megtért.

Fél órával később, mikor már a metrón ültem, új értelmet nyert a multikulti szó fogalma: ült mellettem kínai, indiai, spanyolajkú, bantu néger, de szerintem még egy inuit és talán egy drogos földönkívüli is. Bár az utóbbit már lehet, hogy csak hallucináltam - ugyanis akkor már 24 órája talpon voltam. Ezúton is köszönöm annak a két szőke, susogós nacis lánynak, akik, miután megkértem őket, hogy picit fogják vissza magukat, még hangosabban pletyiztek mellettem a repülőúton!

Öcsémmel nagy nehezen összeszedtük egymást - örülés, boldogság, közös kép haza anyámnak, hogy igen, nem szúrtak még le és megtaláltuk egymást! Hulla fáradtan nekivágtunk a Time Square-nek - nem bizonyult jó ötletnek. A fáradtságtól csak panaszkodtunk, mint két öregasszony: mi ez a sok fény, mi ez a tömeg! Mondjuk nem tudom, mire számítottunk egy egymilliós metropolisz kellős közepén.

Másnap a reggeli után mindjárt színesebben láttuk a világot, azt sem tudtuk, hol kezdjünk neki a város meghódításának. Annyi biztos, hogy a multikulti mellett a tömeg fogalma is új értelmet nyert - ha nem maradsz a társad mellett 0,2 cm távolságra, elvesztetted. Gyorsan jegyet váltottunk a turistabuszra, ahol az idegenvezetőnek egy Budapest-nyaklánc lógott a nyakában. Nos, az ízes magyar poénokat, a biztonság kedvéért, magunkba fojtottuk - egészen addig, amíg le nem szálltunk a Brooklyn hídnál.

Megéhezvén, vettünk egy rozoga kis bódéban egy 4 dolláros (kb. 1200 Ft) hot-dogot. Nagyjából sírva ettük meg. A hat nap alatt kábé egyszer ettünk jót, a többi kaja olyan szinten készült műanyagból, hogy lelki szemeink előtt csak az otthoni paradicsomos húsgombóc képe lebegett. És ha már plasztik: az amerikaiak még a műanyagot is műanyagba csomagolják - nem viccelek!

Ami viszont túlbuzog bennük, az a nemzeti öntudat. A buszok és a metrók oldalára, kivétel nélkül, kinyomtatják az amerikai zászlót. A házak oldalán szintén ott lobog. A sarki hot-dogos neonreklámja, szintén az amerikai zászlót villogtatja. Az 50-60 emeletes, üvegfalú felhőkarcolók között pedig rengeteg régi kis templom bújik meg, ahol a látogatók átlagéletkora nem nyolcvan év. Mi ezt sem tudtuk hova tenni.

Ezen felül jó turista módjára, bejártuk az összes lényeges helyet: időztünk a Central Parkban, megvolt a Broadway, a Metropolitan Museum, a Szabadság szobor és az Empire State Building is. Véletlen rábukkantunk egy helyre, ahol saccperkábé 15 különböző nemzetiség konyháját lehet kipróbálni. Én ettem egy tacot az alagsorban, majd felmentem a 15. emeletre borozni, ahonnan túlzás nélkül úgy láthattuk Manhattant, akár a filmekben.

Túl azon, hogy jó darabig különlegesebb és jobb helyre nem fogok eljutni, nem tudtam nem észrevenni a város árnyoldalait. New Yorknak konkrétan szaga van (legalábbis Manhattannek)! Az utcaköveket sokszor elborítja a szemét - kérdés, hogy mennyire lehet karbantartani egy ekkora várost.

Több száz művész készít rólad gyors karikatúrát 5 dollárért (összehasonlításképp, egy hot-dog még mindig 4 dollár). Esténként, mikor kiüresedett aggyal bámultuk a tévét, jókat röhögtünk, hogy szinte csak gyógyszerreklámokat futtatnak. Vidám kisgyerekekkel promóznak injekciókat. És a kedvenc szituációm: amikor egy szimpatikus figura kokaint árult egy sarokra a rendőrségtől, hangosan reklámozva a portékát.

Szóval New York egy külön világ, és szerencsés az, aki láthatja. Mindenesetre átértékeltem azt, hogy anno Európában dobott le a gólya - minden előnyével és hátrányával együtt.

Nyitókép: Lippai Flóra saját képe