Nem. Ez már inkább a jóga és a jógastúdiók időszaka: ahol halk zene szól, ahová a vendégek mezítláb surrannak be, hogy leteríthessék a jógamatracukat. De kezdjük a történetem elején. Mert sokáig nagyon nem voltam az a tipikus "jógás lány", viszont éreztem, hogy foglalkoznom kellene a testemmel: a lapockáim mellett csomók sajogtak, reggelente pedig merevebben mozogtam, mint a kaliforniai robotkutyák. A konditeremben lehúzott évek után birizgálta a képzeletemet, hogy végre itt egy sport, ahol nem a "legkeményebb popó", hanem a testi-lelki jólét a cél.
Ennek ellenére sokáig elkerültem a jógatermeket. Tudtam, ha minden alapozás nélkül befordulok egy órára, ugyanazzal a lendülettel fogok kifordulni onnan. Mert kötöttek az ízületeim, merev a hátam és a derekam, de a lábaimmal sem jobb a helyzet. Ezért februárban - hirtelen ötletből - mégis bejelentkeztem egy oktatóhoz, magánórákra.
Ő javítgatta a mozdulataimat, én meg faggattam a dolog filozófiájáról, illetve saját testi állapotomról - és bepótoltam a 14 éve kimaradt biológia órákat. Meg még többet is. Megértettem, hogyan teremt a jóga a testi-lelki összhangot - és mielőtt bárki elkattintana, hogy itt egy újabb ezoterikus mese: nem osztogatnak semmilyen szert, amitől üdvözült mosollyal járkálok fel és alá. A magyarázat éppen a természettudományok kedvelőit teszi majd boldoggá.
A jóga titka az ismételten kitartott, meghatározott testhelyzetekben - vagyis ászanákban van. Ezek a pózok jó hatással vannak az emberi idegrendszerre, az ízületekre és a belső szervekre. Lehetsz férfi, nő, öreg, beteg vagy túlsúlyos, ha a gyakorlatokat (a saját erőnléted határait nem átlépve) pontosan csinálod, a szervezeted meghálálja: ellazultan, rugalmasabban és tisztább fejjel fogsz működni.
Bármi is történik veled az óra alatt, az csakis rólad szól. Na ez volt az a tudás, ami végre nekem is megadta a bátorságot, hogy elmenjek egy csoportos órára. Pedig pont olyan béna voltam, ahogy azt korábban is tudtam, de úgy döntöttem, kizárom a világot, kikapcsolom a telefonom, és csak magamra fókuszálok: a légzésemre, a mozdulataimra és a rendszeres nyújtásra figyeltem.
Árnyakat láttam magam körül, fogalmam sem volt, ki mit csinál: egy burokban voltam, a jógatanár hangjával és magammal. Akkor jöttem rá, hogy az idő haladásával bizony mindannyian elkopunk, az viszont nagy okossága a természetnek, hogy a test minden korban fejleszthető. Harminc körül még mindig gyors a változás: érzem, ahogy jógáról jógára rugalmasabb vagyok.
Ennek egyik áldása, hogy otthonosabban érzem magam a saját testemben. A harmadik óra után már egyenesen belibbentem az öltözőbe. A negyedik alkalommal viszont megint úgy égtek a combjaim, mintha egy középkori kínzóeszközbe zártak volna. Pedig csak tizedszerre nyomtam fel magam 'lefelé néző kutya' pózba - ebből is látszik, hogy mindig van hova továbbfejlődni.
Közben próbáltam elképzelni, hogy mindez edzi a tüdőt, ami jótékonyan hat a vérkeringésre. Más ászanák viszont a belső szerveket masszírozzák, ez pedig az emésztésnek kedvez. Minden óra végén megállapítom, hogy elmúlt a hátfájásom. Arról nem is beszélve, hogy a lecsendesedett idegrendszeremnek köszönhetően nagyon jókat alszom.
Jógázni otthon is lehet, de szerintem bátorítóbb és egészségesebb, ha egy felkészült tanár mellett, egy stúdióban teszed, vagy a parkban, netán a Szabadság-hídon. Hiszen ma már változatos helyeken is tartanak csoportos jógaórákat, akár egy frissítő reggelivel egybekötve. De bárhol, bármennyi ember között jógázol, a lényeg változatlan: csak te és a te tested számít. Frissülj fel, nyugodj meg, űzd ki a csomókat a hátadból, és érezd nagyon jól magad!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.