Nizzai kultúrsokk 5 tünete

No de mennyi minden van még, amit nem tudunk róluk, és a hétköznapokba csöppenve saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy milyenek is ők. Majd rájövünk: nem is kell annyira messzire mennünk ahhoz, hogy egy igazi kultúrsokkban lehessen részünk, persze csakis a szó pozitív értelmében!

1. Piros lámpák, sziasztok!

Szabálykövető, illedelmes lányként mindig türelmesen vártam, hogy a zebránál zöldre váltson a lámpa, valószínűleg innen tudták rólam a helyiek, hogy külföldi vagyok. Állhattam volna ott napestig, a lámpák nem éreztek kedvet ahhoz, hogy zöldre váltsanak, ellenben minden valamire való francia büszkén csörtetett át a zebrán. A botorkáló nénikétől kezdve a babakocsit tologató anyukán át senkit sem zavart a piros jelzés. A nyaralás végére pedig rájöttem, hogy ha be szeretnék épülni, bizony veszélyesen kell élnem itt, Nizzában.

2. Mosolyvilág

Már az indulás előtt sok jót hallottam a nizzai helyiekről, többnyire mindenhol azt írták/mondták róluk, hogy hihetetlenül kedvesek. Én a magam szkeptikus módján nem tudtam ebben őszintén hinni, ezért már az érkezést követő néhány órában leesett az állam. Oké, mindenki mosolyog, ez szuper. Jó, mindenki köszön az utcán - ez már azért furcsa volt -, és leállnak velünk beszélgetni. De hát nyaralás van, persze, hogy kötelező a jókedv! Igen ám, de így volt ez a buszon, a kis utcácskákban, az éttermekben, de még a legeldugottabb helyeken is. Egyszerűen mindenki nyitott felénk, mosolygott ránk és érdeklődött felőlünk. Ha pedig nem beszéltünk franciául, átváltottak angolra.

3. Gazdagok, de nem sznobok

Monte Carlóban, a híres kaszinó előtti téren elénk tárult a jómódú világ minden árnyalata. A kávézóba csak ellenőrzést követően léphettél be, a napfény csak úgy szikrázott a legújabb autók szélvédőin, a kaszinóban pedig még a szemetes is aranyból volt. Talán jogosan gondolnánk, hogy aki itt megfordul, az bizony fenn hordja az orrát, de kellemes csalódás volt megtapasztalni, hogy a csillogás és a pompa ellenére mégis mennyire emberi itt minden.

4. Egészség mindenek felett

A szállásadónk, Beátrice vegán volt, és mindig zöldségektől és gyümölcsöktől roskadozott a hűtője. Sokkal kevesebb gyorséttermet láttunk, inkább olyan éttermekkel találkoztunk, ahol az étlapon inkább halakból és zöldségekből készült ételek sorakoztak. Ugyan a franciák szeretik a pizzát és a tésztákat, viszont nem volt olyan hely, ahol ne ehettünk volna például friss lazacot, amit a tatár beefsteakhez hasonlóan nyersen ajánlanak friss salátával és sült krumplival.

5. Mindenhol csak a zene!

Míg itthon minimum egy romkocsmába kell beülnünk ahhoz, hogy végre jó zenét hallhassunk, Nizzában nincs olyan négyzetméter, ahol ne szólna valamilyen muzsika. A tengerparti sétányon egymást érik az élőzenés éttermek, de nagy partit szolgáltat az utcai lantművész, vagy a McDonald's-ban lemezjátszókat pörgető DJ is. Jól olvastátok: a McDonald's-ban lemezlovas teremt pazar hangulatot, méghozzá fényes nappal!

Nyilván a skatulyákat kikerülve nem mondanám azt, hogy minden franciára jellemzőek ezek a szokások, de arról biztosíthatlak titeket, hogy ha Nizzát választjátok úti acélul, akkor a béke szigetére költözhettek egy kis időre, ami valljuk be: ebben a rohanó világban igazi felüdülés lesz!

Nyitókép: iStockphoto