És ők azok, akik egy furcsa fintorral az arcukon nyugtázzák, ha bevallom, hogy én speicel oda meg vissza vagyok azért az országért. Most elkezdhetném felsorolni, hogy miért, de megkíméllek tőle titeket. Viszont, hogy bebizonyítsam, nem azért vagyok USA rajongó, mert elöntötte az agyamat az agyonhype-olt, neonfényű, negédes amerikai álom, elárulom, hogy van pár dolog, amit képtelen vagyok megszokni...
Az amerikaiak imádják, és nem tudják elképzelni, hogy van élet a hűtő-fűtő berendezéseken túl is. Ráadásul valamiért csupán a hűtés funkciót ismerik rajta, és túlontúl szorgalmasan is használják. Mindig és mindenhol. Metrón, étteremben, hotelszobában, a saját otthonukban, autóban. Nem számít, mi az, csak hűteni lehessen! De nem ám kellemes 20-21 fokra! Lehetőleg fagypont alá...
Jeget mindenbe. Akkor is, ha éppen a hűtőből vette ki az üdítőt. Abból a hűtőből, ami itthon simán elmenne fagyasztónak. Amúgy nemcsak egy-két kocka jeget tesznek bele, hanem csurig telenyomják vele a poharat. És, ha tegyük fel megpróbálsz nem hűtött üdítőt kérni, akkor nemes egyszerűséggel nem értik. Néznek rád tágra nyílt bociszemekkel, és fel nem foghatják, hogy mi a frászt akarsz a tudtukra adni.
Az még hagyján, hogy államonként változik a mértéke, de nem is a fizetendő összeg szerepel a termékek árcéduláján. Vagyis ha vásárolsz valahol, akkor x összeg "plus tax" feliratot látsz. Ez még rendben is lehetne, de mivel te nem ebben szocializálódtál (és mert a plus tax felirat többnyire apró betűvel szerepel) rohadt könnyen elfelejted. És elég kellemetlen tud lenni, amikor a kasszánál döbbensz rá, hogy az amúgy is méreg drága parfümért még plusz 9-12%-kal többet kell kicsengetni. Mentségükre szolgáljon, hogy az is előfordult már, hogy 100 dollár alatt elengedték az áfát valami akció keretén belül.
Az amerikaiak vagy végtelen türelemmel születtek, vagy egyszerűen megszokták, hogy sokan vannak. Sanszos, hogy ez utóbbi lehet a megoldás kulcsa. Mindenesetre irigylésre méltó, hogy a végtelen hosszan kanyargó sorokban is teljes nyugalommal araszolnak. Úgy az áruházakban, mint az autópályán.
Már a mérföld sem volt egyszerű, ami ugye az 1,61 kilométer tengerentúli "megfelelője". Na, de ami viszi a prímet, az a Celsius helyett használt Fahrenheit! Isten látja lelkem, én mindent megpróbáltam, de nem tudom átváltani. Annyit bírtam megjegyezni, hogy a 65 Fahrenheit nagyon hideg, mert a hotelszobákat rendre erre a hőmérsékletre lövik be, és amint csapódik mögöttem az ajtó, futok feljebb állítani.
Az amerikai nagyvárosokban a lakásoknak nem tartozéka a mosógép. Helyette közösségi szórakozásnak fogják fel a mosást, és hatalmas zsákokban viszik a mosnivalót. Bevallom, bármennyire is próbáltam megszeretni ezt a műfajt, nekem nem jött be. Egyrészt, mert macera folyton gyűjtögetni, másrészt mert nincs az, hogy hopp elfelejtettem/nem volt rá időm, és gyorsan még bedobok egy mosást, hogy holnap legyen tiszta bugyi meg zokni. Hát nem. Ha így jártál, akkor mehet a kézzel pancsolás.
Ez itt a módi. Nem értem, és valószínűleg soha nem is fogom. Úgy jellemezném, hogy a köszönés része a "Hogy vagy?" kérdés is. Választ nem várnak rá. Sőt, kifejezetten furcsán néznek rád, ha válaszolni merészelsz.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.