5 ok, amiért SOHA nem sminkelek

Én pedig csak pislogtam, hogy ez ilyen nagy dolog? És kiderült, hogy igen, az. De miért nem sminkelek, amikor annyi nő esküszik rá, hogy ez jó?

Borzasztóan lusta vagyok.

A sminkelést is meg kell tanulni, sokat gyakorolni, és persze türelmesnek is kell hozzá lenni. Na, ez az utolsó nálam valahogy kimaradt. A sok gyakorlással együtt. Nekem ugyanis minden alkalommal nettó egy órát kellett a fürdőszobában töltenem ahhoz, hogy ki is nézzen valahogy a végeredmény. Nagyon hamar meguntam, hogy ott kell szerencsétlenkednem a tükör előtt ahelyett, hogy aludnék még egy fél órácskát. Vagy megnézzek egy részt a kedvenc sitcomomból.

Nincs kézügyességem a sminkeléshez.

Valahogy a sminkeléssel sosem tudtam megbarátkozni. Életemben nem sikerült egy egyenes vonalat húznom a szemem köré, vagy rávarázsolnom a szemhéjamra egy fél szivárványt. Ha mégis megpróbáltam, akkor inkább egy ijesztő bohóc lett a végeredmény. Abból is az az elmosódott fajta. Tudom, gyakorlat teszi a mestert. Hát, én hamarabb feladtam, mint hogy eljussak a segédtanonc szintig...

Így is annyi vackot kenek magamra.

Úgy vagyok vele, hogy a 3 féle krém, amit minden nap használok, bőven elég. Nem kell, hogy még egy drogériányi kemikália is rajta legyen az arcomon egész álló nap. Arról nem is beszélve, hogy mire kifizetem az arclemosómat, a nappali krémemet meg a szemránckrémemet, olyan összeget hagyok a boltban, amit nemhogy szabad szemmel, de még a Holdról is lehet látni.

A férjem a természetes arcomat szereti.

Igen, tisztában vagyok vele, hogy a mindig "Légy önmagad" világában rém ciki leírni azt, ha valaki azért tesz meg valamit, mert a párjának tetszik. Nálunk ugye könnyebb a helyzet, mert a férjem ízlése találkozik az enyémmel, így annyira nem volt nehéz lemondani az én minimális sminkelésemről. Mit beszélek?! Úgy dobtam el az alapozómat meg az egy szem rúzsomat, mint a forró krumplit.

Ilyen vagyok, és vállalom.

Manapság, amikor mindenki beállított és agyonfilterezett képekkel akar többnek/jobbnak/szebbnek tűnni, mint amilyen, én egyszerűen szeretem vállalni önmagam. Nem vagyok tökéletes, sőt! De valahogy mégis jobb, hogy ha belenézek a tükörbe, akkor magamat látom. Nem pedig egy felturbózott változatomat, ami még köszönőviszonyban sincs a valósággal.

Nyitókép: Shutterstock