Biztos, nem. Sőt, néha még utálni is szoktad a bikinidet, amiért mindent, de tényleg MINDENT megmutat! Csak olvass tovább, és hidd el, hogy egy életre áldani fogod Louis Reard, a bikini feltalálójának nevét!
72 évvel ezelőtt hatalmas botrányt kavart a ruhadarab színre lépése. Sokan szerették volna még a Föld színéről is eltüntetni a Marshall-szigetcsoporthoz tartozó Bikini-atollról elnevezett bevállalós kétrészest. Többek között az olasz, a spanyol és a belga hatóságok be is tiltották a viselését. Ez ugyan nem jött össze, viszont rögös út vezetett a női test kiszabadításáig.
Kezdjük ott, hogy fürödni nem mindig volt menő. Sőt, sokáig egyenesen szégyenletes dolognak számított - főleg az elit körökben. A szegényebb réteg már jóval hamarabb rájött, hogy nyári hőség idején a tavakban pancsolni több, mint jó dolog. Az mondjuk, más kérdés, hogy fiúk és lányok is többnyire csak ruhában merészkedtek a vízbe. De ezzel nem volt különösebb gond, mert akkor legalább a mosást is letudták. Kellemest a hasznossal, ugye.
Az áttörést az 1800-as évek modernizációja hozta meg. Legalábbis annyira, hogy egyre népszerűbbek lettek a fürdők. Bár ez még csupán csak annyit jelentett, hogy rájöttek: a gyógyvizek kiválóak a különböző megbetegedések kikúrálására. Ez azt jelentette, hogy nem a Balatonban fürödtek, hanem gyógyvízzel töltött kádban, amihez elszürcsöltek pár pohárka savanyú vizet a közelben lévő forrásból. De innen már nem kellett sok, hogy megépüljenek az első fürdőházak.
Ami azt jelentette, hogy egyenesen a kabinból lehetett a vízbe lépni. A tengerpartokon ezt gurulós kabinokkal oldották meg, hogy a szemérmes fürdőző egyenesen a habokba csobbanhasson. Merthogy akkor még az is megbotránkoztató lett volna, ha néhány métert meg kellett volna tenni fürdőruhában. Ez esetben a fürdőruha szó szerint értendő. Nők esetében ez egy szinte egész testet takaró egyrészes ruhát jelentett, aminek az aljába még köveket is varrtak. Nehogy már valami csoda folytán a felszínre ússzon az alja.
Ez mondjuk, azért is lett volna kisebb fajta csoda, mert fontosnak tartották, hogy maga a fürdőruha anyaga vizesen se legyen áttetsző, és lehetőleg valami igazán nedvszívó anyagból készüljön. El lehet képzelni, hogy milyen kellemes lehetett a viselete.
Hála az égnek, az 1900-as évek eleje már ténylegesen elkezdte kiszabadítani a nőket az egész testet elfedő fürdőruhákból. Ez jórészt az olimpiákon részt vevő merész sportolónőknek köszönhető. Hiszen ők voltak az elsők, akik megelégelték a szkafandernek beillő öltözéket, és vékonyabb anyagból készült dresszekre váltottak.
Mondjuk, a történethez hozzátartozik, hogy 1907-ben még egy ausztrál műúszónőt eltiltottak a versenyzéstől, amiért a fürdőruhája túlságosan testhezálló volt. Sőt, még a karját, lábát és nyakát is fedetlenül hagyta.
Hihetnénk, hogy a férfiaknak ez esetben is minden sokkal jobb volt, de azért ez ebben az esetben nem állja meg a helyét. Mondjuk, nekik már a monarchiában, egy Kleyhonz nevű úriembernek hála megadatott a rövidebb fürdőnadrág, de csak az 1920-as évektől vált általánossá a rövidnadrágos strandolás. Ugyanakkor a mellkasukat még egy darabig ők sem mutogathatták.
Az igazi áttörést a nőknek "A világ legkisebb fürdőruhája", vagyis a bikini jelentette 1946-ban, míg a férfiaknak 1947-ben piacra dobott "vad úszónadrág". Ez már tekinthetjük - a ma meg már cikinek tartott - fecske elődjének, ami 1956-ban a melbourne-i olimpián indult világhódító útjára.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.