Világéletemben a mély tekintetű, magas, önbizalmat sugárzó, szép férfiak tetszettek. Általában a sötét szemű és hajú díszpéldányok - de azért a színskála legtöbb részét érintettem már (kivéve a hamvas szekciót).
A húszas éveim elején még nem teljesen értettem, miért olyan fontos számomra, hogy az a férfi, akit hosszú combjaim közé engedek, az a kor szépségideáljának - vagy legalábbis az enyémnek - megfeleljen. Mostanra megértettem, hogy a génjeink - vagyis az azokba kódolt szépségünk – továbbörökítése lebegett a szemem előtt.
Mert hát ritka, hogy két szép embernek nem túl szép utódja születik.
Végül is minden mindegy, csak egészséges legyen! De legbelül mind érezzük: sokkal jobb esélyekkel indul az a gyerek az "Élet" nevű versenyen, amelyik szép.
Kutatások igazolják, hogy mind az iskolákban, mind a munkahelyeken eredményesebbek a szép külsejű emberek. Intelligensebbeknek, kompetensebbeknek tartják őket. 10-15%-kal keresnek többet, mint az átlagos kinézetű kollégáik. Ez azért lehetséges, mert külsejük miatt feletteseik túlértékelik őket, ezáltal ők is magukat.
De itt a fontos kérdés: aki szép, az jó is?
Attól, hogy valaki arisztokratikusan magas, szimmetrikusak a vonásai, dús és szép fényű a haja, teltek az ajkai, fehérek a fogai és makulátlan bőrén tökéletesen vetődnek az árnyékok, biztos, hogy másban is kimagasló képességei vannak? Valószínűleg igen.
Mi ennek a magyarázata? Lehetséges, hogy csak szerencséje volt. Vagy egyszerűen az emberek automatikusan csupa jóval ruházzák fel a csodás külső miatt.
De az is elképzelhető, hogy a szépsége birtokában akkora erő és önbizalom lakozik benne, hogy bármivel és bárkivel képes szembeszállni. Az igazi erény azonban szerényen és okosan szépnek lenni.
Persze senki nem garantálja, hogy két szép ember által nemzett gyerek, felnőttként többet fog keresni, mintha a csinos anyuka egy kevésbé jóképű apukát választott volna.
Mert hát kivételek – például a gyönyörűvé plasztikázott emberek, nem túl szép utódai - bizony akadnak. De arról sem kellene hazudnunk másoknak, meg magunknak se, hogy "ugyan, hát minden kisbaba gyönyörű!".
Persze a külső ez az évek alatt változhat. És fog is. Adódik hozzá személyiség, attitűd, stílus és még sok minden más, amitől mi leszünk mi. Egyetlenek és utánozhatatlanul szépek! Hernyókból, pillangók.
De akárhogy is vesszük, a szépség kultúra, az esztétika és a szociálpszichológia részét képezi. Ne legyünk álszentek: ne tegyünk úgy, mintha nem számítana! Sőt, a szépség önmagában pozitív érték, mert csodáljuk - csak az a nem mindegy, hogy miként használjuk fel és hogyan élünk vele!
Mi, nők tudjuk, hogy a női szépség a leggyűlöletesebb dolog a világon.
A fél világ szenved tőle. Férfiak és nők egyszerre. Egymás, vagy saját magunk miatt. A szépség a korunk kötelező darabja: annyit költünk rá, amennyit csak lehet. Ez, kérem szépen, üzlet a javából! Mint mindenben, itt is a végeredmény számít, és a cél a tökéletesség - mert sajnos a sikert gyakran ebben mérik.
A szépség tulajdonképpen nagymértékű előítélet:
Ha valaki szép, akkor amögött mindig harmóniát, egyensúlyt feltételezünk, így akarva-akaratlanul is elkezdünk vonzódni hozzá. Épp ezért voltam én már szerelmes lányba, és belém is volt már szerelmes lány - attól függetlenül, hogy tartósan a férfiakhoz vonzódom.
Ám minden iránt, ami szép, érzelmi jólétet kapcsolok. Mint mindenki. Valószínűleg te is. Továbbá a fizikai vonzerő egy olyan tulajdonság, amit másodpercek leforgása alatt felismerünk. "Belépett a terembe és megtöltötte azt."
Ezek tudtában számomra továbbra is megválaszolatlan kérdés maradt: a szépség vajon átok-e?
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.