háziállat gyerek kutya
Mióta az eszem tudom, mindig volt kutyánk. Arra is emlékszem, hogy gyerekkoromban a vidéki házaknál az ebet láncon tartották és száraz kenyérrel, maradékkal etették. Mára azonban nagyon megváltozott az állattartás.

Harminc-negyven éve még az volt itthon a normális, hogy a kutya helye az udvaron van, és egy háromméteres láncon tengeti életét. Az érdemi törődés pedig kimerült két jó szóban, olykor egy kis simogatásban. Az öregek szerint a kutya azért van, hogy őrizze a házat. Annak idején jobb sorsa tán a munkakutyáknak lehetett, akik sokat mozogtak terepen a gazdájukkal.

A nyugati filmek a kilencvenes években kezdtek teret hódítani a hazai csatornákon. Ezek a filmek rávilágítottak arra, hogy ember és állat között másféle kapcsolat is kialakítható, hogy a kutya helye nem a kertben van. 

Amikor végre önálló életet kezdtem élni, nem sok időbe telt, míg magamhoz vettem egy menhelyi kutyát. Csapzott, kócos szőre mára kisimult, morcos pillantása pedig kivirult. A szeretet és a gondoskodás láthatóan jó hatással volt Mázlira, aki ma már elégedetten dobja mind a négy lábát az ég felé a kanapén kiterülve, miközben várja a pocakvakarást. Azt a boldog, elégedett vigyort nem lehet letörölni a pofájáról.

Barátaim és rokonaim között is volt, aki azt vallotta, hogy a kutya helye az udvaron van. Tőlük többször is megkaptam, hogy úgy bánok Mázlival, mint más egy kisgyerekkel. A vélt sérelmek pedig már záporoztak is: ha bejön a házba, behozza a bolháit, koszos lesz a padló, szőrös és nyálas minden ruha, a kanapé. Hogy bírom én ezt, ennyit takarítani egy kutya miatt? Hogy mindig megtörlöm a lábát, amikor bejön a házba? Nincs nekem jobb dolgom? Mi az, hogy tápot eszik? Hogy nem kaphat csirkecsontot ebéd után? Ugyan miért, Bogyó is azon élt vagy tíz évig, semmi baja nem volt. Az még stramm, életerős kutya volt, nem úgy, mint a maiak, és jól elvolt kint a kutyaházában. Hogy allergiás a csirkére? Ne szórakozzak, semmi baja nem lehet tőle a kutyának.

kutya, gazdi, négylábú
Forrás: Shutterstock

A sokadik ilyen találkozó után már csak mély levegőt vettem és inkább elengedtem a dolgot. Kár nekik magyarázni, hogy a kutya társas lény, a gazdája oldalán érzi jól magát. Hogy nem ehet meg bármit, ugyanúgy lehet beteg, mint mi is, hogy bajt okozhat a bélrendszerében egy hegyes csont. Hogy aligha lehet bolhás, ha folyamatosan kapja a bolhairtót, tehát nem veszélyesebb a jelenléte a lakásban, mint a saját, sáros cipőm. 

Egy egészséges határvonalat én is meghúztam a kapcsolatunkban. Mázli se tehet meg mindig, mindent engedély nélkül, ahogy arról is magam döntök, mi a jó kettőnknek, és ez így van rendjén.

Persze volt, akinél megelégeltem a dolgot, és közöltem vele, ha nem tetszik a rendszer, haza is mehet, de többé ne jöjjön vendégségbe. Majd megyek én, ha nem bánja, hogy beviszek magammal némi kutyaszőrt is az élettelen, rideg lakásába. Mert az én házam egy boldog, biztonságos kis fészek, egy igazi otthon. Mázlinak és nekem pedig teljesen megfelel a jelenlegi életmódunk. 

A kemény szavak sokszor rádöbbentették aktuális vendégemet arra a tényre, hogy nem otthon van. Aki nyitott volt rá, azzal elbeszélgettem a témáról, de volt olyan is, aki az orromra csapta az ajtót. Egyiket se bántam. 

Ahogy mi, úgy a világunk is folyamatosan változik. Szerencsére egyre többen változtatnak a régi, rossz szokásokon. Természetesen magam is látom, hogy vannak, akik átesnek a ló túloldalára, ami hosszútávon nem jó sem a gazdának, sem a kutyának, de ez egy másik történet. A lényeg, hogy megtaláljuk az arany középutat.

Nyitókép: Shutterstock

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a SHE Google News oldalán is!
Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.