Mamahotel, a gúnynév, mely megbélyegez

Az utóbbi időben divatos lett szidni azon sorstársaimat, akik hozzám hasonlóan otthon élnek korosodó szüleikkel.  „Mamahotelben élsz” - mondják és megvetően néznek rám. Pedig néhány évtizede még teljesen normális volt, hogy több generáció élt együtt. Tény, azóta kinyílt a nyugat kapuja és mindenki saját lakásra, otthonra vágyik. Azonban nem mindenki olyan szerencsés, hogy ezt megtehesse, hogy albérletbe költözhessen, mert nem keres annyit. Vállaljon másod-, és harmadállást? Akkor mi lesz a barátokkal, a kapcsolatokkal, a minőségi emberi élettel? Tényleg rabszolga sorsba taszítanánk embertársainkat csak azért, mert nem telik nekik saját lakásra? 

Kissé mások az ingatlan árak, mint néhány évtizede és ezt egy bolti bevásárlásnál is mind érezzük. 

 Ha férfi, akkor minden bizonnyal munka után, - már, ha eljár dolgozni, ugye, - akkor elsötétített szobájába zárkózva, a gépe előtt ülve játszik és chipset fal vagy kényezteti magát. Érdekes módom a hölgyeknél ritkábban hangzik el ez a sztereotípia, valahogy nálunk nem tudják elképzelni, hogy a hölgy királykisasszonyként tipeg haza, majd a TV előtt ülve sorozatnézéssel mulatja az időt. Nem, hiszen nőből van, vár rá a házimunka!

Az előítéletek és a sztereotípiák veszélyesek. Mentálisan ártunk vele saját magunknak, ahogy a másiknak is, amint elhagyja szánkat egy meggondolatlan mondat. Minden bizonnyal vannak elfuserált családok, ahol a szülők változatlanul körbeugrálják a felnőtt gyereket. Ilyenkor azonban felmerül, hogy mi történt a családban, amiért ennyire ragaszkodnak a kialakult rendszerhez. Erre viszont már nem vagyunk kíváncsiak, hiszen sokkal könnyebb elítélni őket.

Együtt élni a szülőkkel azonban normális módon is lehet. Mert bármily furcsa is, nem mindenki világ lustája, aki otthon marad. Rengeteg családban van beteg testvér, szülő vagy nagyszülő, aki folyamatos ápolást, kontrollt igényel. Szüleink, nagyszüleink fizetése vagy nyugdíja nem feltétlenül elég ahhoz, hogy egyedül is el tudják tartani magukat. Könnyű mondani, hogy adják el és költözzenek kisebbe. Két kisebb ingatlan ára már nem feltétlenül jön ki az eladásból, ha pedig együtt maradnak, akkor még kisebb élettéren osztoznak, tehát ott vannak, ahol a part szakad.

Hogy kényelmes együtt élni a szülőkkel és nagyszülőkkel? 

Természetesen igen, ha mindenki tiszteletben tartja a másik határait. Ha szoros és jó a családi kapcsolat, akkor az együttélés jól működik. De valljuk be, mindenkiben van némi gyerekkori sérelem, hogy sokszor nem értünk egyet szüleinkkel, hát még a nagyszülőkkel! Mielőtt elítélsz valakit a mamahotel miatt, gondolj bele: te képes volnál évtizedeken át együtt élni családtagjaiddal? Tudnál alkalmazkodni minden rigolyájukhoz? 

Ha több generáció él együtt, ott a háztartás körüli munka megoszlik, és minden fél alkalmazkodik a másikhoz. Igen, valóban lehet, hogy valakire még mindig az anyja mos, mert például nyáron a ruha megszáradhat a kertben, de nem azért, mert ő képtelen rá. Míg az apja barkácsol, addig a nagyi megpucolja a zöldséget a leveshez. Cserébe a fiatal bevásárol, állja a nagyobb kiadásokat és segít a nehezebb ház körüli munkákban. Teszik ezt velem hasonlóan sokan zokszó nélkül, néha összeveszve és kibékülve, közös nevezőre jutva és megoldásokat keresve. Mert egymáshoz alkalmazkodni nem mindig egyszerű és nem varázsütésre megy, mint a filmekben. 

Együtt élni a közeli hozzátartozókkal piszkosul nehéz, sokszor idegőrlő. Éppen ezért nem való mindenkinek, de egyáltalán nem elítélendő dolog, ha valaki még nem költözött el otthonról.

Nyitókép: Shutterstock