Te is mindig az élet napos oldalát nézed? Néha sokkal egészségesebb, ha panaszkodsz!

Mégis, sokunknak elege van azokból a tanácsadókból, akik szerint ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és sikeresek legyünk, semmi mást nem kell tennünk, mint folyamatosan pozitívan gondolkodni.

Ezek a terapeuták olyannyira aggódnak a "légy vidám" agresszív kampánya miatt, hogy az Amerikai Pszichológusok Egyesületének konferenciáján még egy előadást is tartottak a "Lenézett Szkepticizmus Előnyei" címmel.

A témával foglalkozó pszichológusok szembe akarnak szállni a "mindig csak optimistán" mozgalommal, hogy tudatosítsák bennünk azt, amit valahol mélyen mindannyian tudunk:
Ha mindenáron megpróbálunk boldogok lenni, vagy boldognak tettetjük magunkat, - még akkor is, ha az életünk nem éppen ilyen -, vagy következetesen nem vagyunk hajlandóak szembenézni a gondjainkkal és letagadjuk azokat, az bizonyos körülmények között az elfojtott érzelmek káros formában történő kitörését okozhatja.

Az, hogy mérgesek vagyunk, rosszul érezzük magunkat, vagy sajnáljuk magunkat, mind természetes és helyes reakció nagyon sok élethelyzetben. Ezek ellenkezőjének a folyamatos tettetése nemcsak képmutatás, hanem egészségtelen is.

Egy másik tanulmány szerint, amit szintén ezen a konferencián ismertettek, sokaknál - még azoknál is, akik boldognak vallják magukat, valódi belső érzéseik ellenére -, emelkedett kortizolszintet tapasztaltak. A kortizol egy stresszhormon, ami növeli a vércukorszintet, megemeli a zsírsavak kibocsátását a zsírsejtekből, állandó felfokozott veseműködést (túlzott vizeletürítés) okoz, ezáltal a magas vérnyomás, cukorbetegség stb. kialakulásának kockázatát növeli.

Tehát az, hogy boldognak valljuk magunkat, mikor nem vagyunk azok, nyilvánvalóan ártalmas. Ezek a terapeuták azt is állítják, hogy az örökös pozitív hozzáállás megnehezítheti, hogy bizonyos élethelyzetekkel megbirkózzunk. Például a megrögzött optimista egy állásinterjúra vagy beszédre úgy készül, hogy csak arra gondol, milyen nagyszerűen fog sikerülni, ezért lehet, hogy nagyon nehéznek fogja érezni, ha nem várt visszajelzést, netán negatív kritikát kap, hiszen sosem készült fel erre. Ez bármilyen élethelyzetre, eseményre érvényes.

Ha örökös tagadásban élünk, nem veszünk tudomást a negatív dolgokról, tényezőkről, gondolatokról, érzetekről, érzelmekről, egy idő után ez az állapot állandó belső feszültséget okoz, ami sokszor külső, túlzott tevékenységben és pszichoszomatikus tünetekben nyilvánul meg.

Tudatlanságban maradunk, nem ismerjük fel a problémákat, ezért jó megoldás sem születhet, érdemi változás nem történik sem belül, sem a külső körülményeinkben. Sok terapeuta nem tanítja meg, hogy ezeknek az érzéseknek van létjogosultságuk, életünkhöz hozzátartoznak, hiszen természetes emberi reakciók, érzelmek – inkább a kifejezésre juttatásukban kell segítség, hogy ez kreatív és építő módon történjen meg.

Sok esetben tapasztalható, hogy azok az emberek, akik abban a tanításban részesülnek, miszerint csak a pozitív gondolatokkal és érzelmekkel kell foglalkozni és a negatívakról nem kell tudomást venni, egy idő után eljut abba az állapotba, amikor azt érzik, valamit nem jól csinálnak, hiszen vannak negatív gondolataik, érzelmeik, s ez óriási frusztrációt okoz számukra.

Az állandó képmutatás miatt könnyen hiteltelenekké válunk: más emberek pontosan érezni fogják, hogy nem mondunk igazat. Beszédünk és kisugárzásunk teljesen ellentétes lesz egymással, így nem fogják tudni, mi zavarja őket, de érzik, hogy valami nem stimmel, s előbb-utóbb elkerülnek bennünket.
A legfontosabb itt is az egyensúly:

Nyitókép: Shutterstock