A nőiességemnek semmi köze a férfiakhoz!

Azonban időnként állj meg, és tedd fel a kérdést magadnak: miből is fakad a nőiességed igazából?

Miért lesz gagyi nő egy nő?

A nő az egyenjogúság kivívásával szakított azzal a nő ideával, amit a férfiak tettek elénk - és alkottunk egy sajátot. Csakhogy útközben, a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket is. Aztán persze mindig akad, aki célt téveszt, és nem egyenlő, hanem jóval több akar lenni, mint a férfi. Egyszerűen túltolja az emancipációt.

Túlkompenzálja a valós és vélt elnyomást. Az élet minden területén igyekszik felvenni a versenyt. Mondjuk ki, túl akarja szárnyalni a férfit. Mintha csak bizonyítani akarná, hogy "Látod, eddig elnyomtál, pedig sokkal többet érek nálad." És ez a megközelítés akkora kapufa, hogy nézni is fáj.

Az már régen rossz, ha a férfit alárendeltnek tekintjük, mert ugyan mégis milyen alapon tennénk ezt? Ezzel a hozzáállással az a legnagyobb baj, hogy a bukott, valaha volt férfiközpontú világrendből átcitálja a rossz gyakorlatokat - pont azt, ami miatt megbuktattuk. Vagyis nemi rendszerváltás nincs, csak kockafordulás. Ami makacs ellenállást vált ki a férfiból, nem is csoda, hiszen annak idején a nők is fellázadtak ellene. Holott mennyivel jobb lenne, ha kivételesen nem a nemek közti versenyre helyeznénk a hangsúlyt, hanem az együttműködésre.

Vedd már észre: nő és férfi tökéletesen kiegészíti egymást!

Ennek a nagy versengésnek az az eredménye, hogy a modern nő alig-alig találja a helyét. Nagy igyekezetében mindent egyszerre akar, és fel sem tűnik neki, hogy szétforgácsolja az erejét. Szuperanya, szexi dög, önmegvalósító karrierista, példás háziasszony és a párkapcsolatában tökéletesen funkcionáló házi lelkisegély-szolgálat is szeretne lenni. Csakhogy ennyi szerepet egyszerre egész egyszerűen nem lehet kimaxolni! A nagy erőlködésnek pedig rinyálás a vége: hogy hiába pakol bele az életébe minden tőle telhetőt, mégis elmarad a várt boldogság és elismerés.

Akkor honnan fakad a nőiesség?

Nem egyszerű meghatározni, hogy most akkor milyen is az igazi nő. Ehhez le kéne ülnöd picikét, és feltenni a kérdést magadnak: honnan fakad a belső tartásom? Honnan származik a nőiességem?

Szerintem kiindulópontnak veheted azt, hogy a női tartás alapjai közé az érzelmi intelligencia és az önbizalom tutira hozzátartozik. A túlvállalt szerephalmazban az önbizalomból nyilván nem jut sok, mert jellemzően több lesz a kudarcélmény. Egy valódi nő önbizalma valódi sikerélményekből fakad. Mind ismerjük a hajdanán nagyon szép és büszke nő történetét, aki mára vén botoxszipirtyóvá változott. Mert az arcbőrének feszességével együtt veszítette el az önazonosságát is.

Egy igazi nő büszke tud lenni magára. Az intellektusára és a testére is. Akárhogy is szépítjük a dolgot, a külső is fontos kelléke az önbizalomnak, még akkor is, ha nem ez a kizárólagos forrása. Ápolatlanul nehéz kisugárzó önbizalommal rendelkezni. Meg lehet játszani, de soha nem lesz hiteles. Egy igazi nő veszi a fáradtságot, és harmóniát teremt a külső és a belső értékei között.

Ez a fajta nő hajlandó felnőttként viselkedni. Nem menekül a valóság elől, és nem másokat hibáztat a félresiklott életéért. Egyszerűen csak kirúzsozza a száját, és a kezébe vesz a sorsát.A többi már személyiségfüggő.

Mondd már meg, te mitől vagy nő?

Nyitókép: Shutterstock