Az introvertált férfi nem tutyimutyi papucs

Egy pillanatra elöntötte az agyamat a vér. Jól ismerem Réka és Zsolt házasságának dinamikáját, és bizony Zsolt sok minden, de egészen biztosan nem papucs!

A 40-es, szikár Zsolt egy csendes, állhatatos, ugyanakkor végtelenül határozott férfi. Pontosan tudja, mit akar és azt hogyan érje el. És amit a legjobban tisztelek benne a feleségével együtt: soha nem ígérget a vakvilágba, ha valamit eltervez, azt mindig megcsinálja. A cigiről is úgy szokott le, hogy amíg a többi életmódváltó a társaságban ömlengett a küzdelmeiről, Zsolt egyszerűen csak úgy jelent meg a legközelebbi szalonnasütésen, hogy egyszer sem gyújtott rá. Senkinek se mondta, egyszerűen csak letette - azóta hat év telt el, és egyetlenegyszer sem cigarettázott.

Az átgondolatlan megjegyzés kapcsán aztán eszembe jutott, mennyi mítosz él még mindig az introvertált emberekkel kapcsolatban...

1. Az introvertáltak emberkerülők, nem szeretik a társaságot.

De szeretik, csak épp a nagy tömeg helyett kisebb közösségben érzik jól magukat, és könnyebben megnyílnak akkor, ha csak egy-két közeli barát van jelen. Energiájukat azonban nem a társasági életből, hanem az egyedül töltött időből nyerik, ezért a feltöltődéshez visszavonulásra van szükségük minden nagyobb összejövetel után.

2. Nem jó vezetők, és nem tudnak nyilvánosság előtt megszólalni.

A vezetői képességek jobbára azon múlnak, mennyire képes valaki átlátni a helyzetet, határozott és gyors döntéseket hozni. Mennyire ismeri fel a körülötte lévő emberek képességkészletét és motivációit. A sikeres vezetők ebben jók, és nem pedig abban, hogy ők a társaság fénypontjai, ha buli van.

Mellesleg az introvertáltak ugyanúgy képesek összeszedett, nagy hatású beszédeket tartani, ha van mondanivalójuk - ez ugyanis főképp gyakorlás, nem vérmérséklet kérdése.

3. Könnyen irányíthatók.

Téves, nincs ilyen összefüggés. Az introverzió nem passzivitást jelent, az introvertáltak között éppúgy vannak könnyen és nehezen irányítható emberek, mint az extrovertáltak között. Az ilyen típus nem feltétlenül fedi fel bárhol és bárkinek a céljait, de ez még nem jelenti azt, hogy nincsenek neki.

4. Kreatívabbak és intelligensebbek.

Tény, hogy Albert Einstein, Marcel Proust és Charles Darwin - sok más nagy gondolkozóhoz és művészhez hasonlóan - befelé forduló típus volt. A valóságban azonban semmi sem bizonyítja, hogy akár a kreativitás, akár az intelligencia a személyiségtípustól függne.
Annál is inkább, mert természetesen az extrovertáltaknak is vannak csendesebb, befelé forduló, analizálásra hajlamos időszakaik, ami kedvez a belső hang meghallásának. Vagyis annak, amikor a nagy ötletek, gondolatok és művek születnek.

5. Elsőre látszik, ki az introvertált és ki az extrovertált.

Ó, bár ilyen egyszerű volna a világ! Sok introvertált könnyedén szóba elegyedik bárkivel egy koktélpartin, sőt, még élvezi is. Ám a nap végén alig várja, hogy magára zárja az ajtót, és csendben olvasgasson egy csésze forró tea társaságában.

Kultúránk olyannyira az extrovertáltak számára kedvez, hogy sok befelé forduló alkat korán felveszi a társasági lény szerepét. Olyan jól kompenzál, hogy senkinek sem tűnik fel a valóság. Már csak azért sem, mert bizony az extrovertáltnak hitt tömegek nagy része valójában ambivertált, vagyis az intro-extro spektrum közepén helyezkedik el. De ez már egy másik téma - egyelőre elégedjünk meg annyival: sokfélék vagyunk, és ez így van jól!

Nyitókép: Shutterstock