Pszichológia: Bizony egyetlen sérelem sem oldja fel önmagát!

Ismerős? Te is megfogadtad már, hogy többé nem töltöd munkával az ünnepnapokat? Vagy hogy nem fogsz szolgalelkűvé válni a párkapcsolatodban? Aztán mégiscsak megtörténik...

A jó hír az, hogy nem vagy egyedül. A "rossz" pedig, hogy egyedül csak te vagy képes ezen változtatni - mégpedig azzal, hogy elindulsz a személyiségfejlődés útján. Ám azt már itt leszögezem, hogy ehhez kevés lesz elolvasni ezt a beszélgetést, ami Farkas Ibolya Mária pszichológussal készült. De kezdetnek nem rossz. ;-)

Ez lehet egy olyan traumatikus esemény következménye, amire az illető már rég nem is emlékszik - de a tudatalattijában jelen van. Például, ha gyermekkorában magára hagyták egy kórházban, ahol rengeteg olyan beavatkozást kellett átélnie, amelyek rémisztőek. Ilyen negatív élmény után nem meglepő, hogy amikor az ember felnőttként megtapasztalja, hogy magára hagyják, visszatekintve a saját viselkedésére jogosnak érzi ezt.

Pedig ez számára valójában fájdalmas, és egyáltalán nem erre vágyik. Ezt a rosszul futó programot megváltoztatni nem könnyű, sőt, fájni fog - de ameddig ez nincs átdolgozva, addig újra meg újra meg fog jelenni az élet különböző területein.

- A legszomorúbb, hogy sokszor fogalmunk sincs, miért lépünk időről időre ugyanabba a gödörbe.

- Igen. Sajnos ez így van. De ezek a sérülések feldolgozhatóak. A terápiás csoportjaim egyik legfőbb pillére a rajzolás. Hiszen a szavaink sokszor nagyon cenzúrázottak - ezzel szemben a "kezünk" fantasztikusan meg tud üzenni mindent, amire nincsenek szavaink. Ez egy eszköz ahhoz, hogy egy új, belső beszélgető csatorna induljon el a páciensben.

Segítség, hogy a bennünk élő gyermek kibontakozhasson. Természetesen a rajz milyensége nem függ össze a külső szemlélő véleményével. Vagyis nem az számít, hogy ez szépnek mondható-e vagy sem. Fantasztikus például, amikor egy-egy csoportterápián a résztvevő ujjongva örül a pálcika figurájának - mert mi ezekből az alkotásokból is tudunk dolgozni.

- Mit jelent az, hogy bennünk élő gyermek?

- A személyiség egy gyermeki részből, egy felnőtt részből és egy szülői részből áll. A gyermeki részhez tartoznak elsősorban az érzelmek, hisz minden érzelem először a gyermekkorban jelenik meg. A felnőtt rész, ami mindenféle információk felvételét, kezelését biztosítja. Ez adja a tudásunkat.

A szülő rész pedig közvetíti számunkra a hagyományokat, normákat, szabályokat, és kontrollt, keretet ad. Például arról, hogy mi az, amit én megtehetek, és mi az, amit nem. A probléma ott kezdődik, ha ezek között nincs együttműködés. Továbbá nagyon sokan büntető szülőképet örököltek - vagy egyáltalán nem örököltek szülőképet.

Fontos lenne, hogy ezt a három részt tudatosan el tudjuk különíteni egymástól. Majd megtanulni azt, hogy hogyan tudnak ezek egymáshoz jól kapcsolódni. Ez arról szól, hogy a személyiségünk képes-e egészségesen működni, hogy képesek vagyunk-e a saját igényeinket jól felismerni, és jól képviselni őket. Hogy tudunk-e örülni önmagunknak, mert csakis akkor fogunk tudni örülni másoknak is.

Ami mindenképpen kimondható: személyiségünk fejlesztése egy élethosszig tartó folyamat. Csak az nem mindegy, hogy mikor kezdünk neki.

Nyitókép: Shutterstock