Amikor más lop és hazudik, mégis te vagy a gyanúsított - Mit teszel?

Belépsz, megkéred, hogy tegye vissza, majd megkérdezed, baj van-e, tudsz-e segíteni valahogy? Karola nagyon hevesen reagál, előbb rád támad, hogy mit leselkedsz utána, mit képzelsz, hogy a háta mögé óvakodsz, később sírva mondja el, hogy az ünnepelt tartozik neki és nem hajlandó visszaadni, ezért ő csak elvette, ami jár neki.

Jelzed, hogy érted, de ezt beszélje meg inkább vele, és ne vegye el csak úgy a pénzt, legyen szíves, most tegye vissza a tárcába. Karola kiabál veled, hogy te is csak őt bántod, és nem értesz semmit, majd kirohan a szobából – zsebében a húszezressel.

Mire visszamész a többiekhez, már el is ment a partiról. Elmondod Zsókának, egy barátodnak, mi történt, de ő elég kétkedve fogadja. Azt mondja, talán rosszul láttad, vagy félreértetted a helyzetet. Jelzed a házigazdának is, aki megnézi a pénztárcáját, de sajnos nem tudja megmondani, hiányzik-e belőle, mert épp aznap kapott több helyről is pénzt, és nem tartotta számon, mennyinek kell lennie benne. Majd hozzáteszi, hogy szerinte Karola nem is olyan ember, aki ilyet tenne, és egyébként sincs rá szüksége.

Nagyon hülyén érzed magad. Nem tudod, mit tehetnél, már azt is bánod, hogy egyáltalán kinyitottad a szádat. Közben mégis ott motoszkál benned, hogy ha már egyszer szemtanúja voltál egy ilyen esetnek, csak nem hagyhattad szó nélkül...

Másnap próbálod felhívni Zsókát, de nem éred el, és az üzeneteidre sem válaszol. Végül úgy döntesz, hagyod az egészet a csudába. Jönnek a dolgos hétköznapok, és szinte meg is feledkezel az esetről.

Másfél héttel később egy jó ismerősöd, Julcsi kávézni hív, és nagy zavarban ugyan, de elmondja neked, hogy Karola megkereste őt, mert nagyon aggódik érted. Látta ugyanis, amint elemeltél húszezer forintot azon a bizonyos partin a vendéglátó pénztárcájából. Majd az iránt érdeklődött, hogy tud-e ő, Julcsi valamit arról, hogy mi lehet a baj, továbbá a tanácsát kérte, mit tehetne az ügy érdekében? Julcsi azzal folytatja, hogy Karola arra is megkérte őt, semmiképp ne szóljon neked, mert nem szeretne ebből problémát.

Az első döbbenet után elmondod Julcsinak, hogy az eset éppen fordítva történt. Karola emelte el a húszezrest, amit te szóvá is tettél – még a házigazdának is jelezted. Julcsi mindkét kezét feltartja, és azt mondja, ebbe ő a továbbiakban nem szeretne belekeveredni.

Próbálod elérni Karolát, de semmilyen megkeresésre nem reagál. Zsóka sem veszi fel neked a telefont, és továbbra sem válaszol az üzeneteidre. Egyre rosszabbul érzed magad.

Nem sokkal később szembesülsz vele, hogy Karola ezzel a történettel sok közös ismerősötöket megkereste, és egyre több embernek meséli el a sztorit. Persze azzal a felhanggal, amivel anno Julcsinak: hogy ő mennyire aggódik érted...

Az emberek elkezdenek furcsán nézni rád, nyugtalankodásukra utaló kérdéseket tesznek fel. Egyik alkalommal, amikor vendégségben vagy, észreveszed, hogy a házigazda árgus szemekkel figyel egész este, és kínosan vigyáz rá, hogy soha ne maradj egyedül. Egy másik helyen döbbenten nézed, hogy alig lépsz be a lakásba, a vendéglátó diszkrétnek szánt mozdulattal becsúsztatja a pénztárcáját egy fiókba, majd bezárja, és a kulcsot a zsebébe süllyeszti. Vannak társaságok, ahova egyszerűen már meg sem hívnak.

Jó pár embernek elmondod, hogy nem úgy történet, ahogy Karola meséli, de láthatóan fenntartással fogadják: ő biztos nem tehetett olyat! Tisztességes, megbízható és felelős állása van...

Akad olyan is, aki azt állítja, hogy te egyenesen rágalmazod Karolát, mert ő ismeri már húsz éve, és amit terjesztesz róla, az teljes képtelenség.! Mások azzal esnek neked, hogy miért nem szóltál ott és akkor? Megint mások közlik, mennyire félreismertek téged, és számon kérnek, hogy mégis, milyen ember az, aki ellopja a vendéglátója pénzét, majd egy ismerős aggodalmára úgy reagál, hogy rá akarja kenni az egészet? És persze továbbra is vannak, akik egyszerűen csak kivonják magukat azzal, hogy nem szeretnének ebbe belekeveredni.

Mindenesetre nem telik bele egy hónap, és már sehova sem hívnak meg – mindenki kerüli a társaságodat. Egyik nap, egy jó ismerősöd, egyenesen átmegy az út túloldalára, amikor szemben mész vele a járdán, és úgy tesz, mintha nem venne észre, miközben nagyon is tisztában vagy vele, hogy látott.

Aztán egyik reggel behívat a főnököd, és azt mondja, a fülébe jutott, hogy egy partin elítélendő módon viselkedtél, és bár neki semmi köze a magánéletedhez, de felelős pozícióban és pénzzel dolgozol, ezért mégis beszélnetek kell róla...

Bucsi Mariann további írásait ITT találod.