Kicsinál a munkám, de sokat fizet - felmondjak vagy ne?

Félek a jövőtől és ragaszkodom a múlthoz, miközben a jelen észrevétlenül elrohan mellettem. Pontosan tudom, hogy az egész pofonegyszerű: csak döntenem kell végre. Ezerszer alaposan végiggondoltam mindent, ezerszer eljátszottam a képzeletbeli párbeszédet. Csak az otthoni tükör helyett kivételesen a kedvenc főnököm elé kellene állnom, és artikuláltan elénekelni a már jól begyakorolt dalszöveget: "Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi."

Mitől félek igazán? Mi kell ahhoz, hogy az elhatározásomat végre tettek is kövessék? Ez az én 50 milliós kérdésem. Így hát készítettem egy összegzést. Ha választhatnék, inkább járnék napi rendszerességgel nőgyógyászhoz vagy fogorvoshoz, mint a munkahelyemre. Megállapítás: nem szeretek bejárni a munkahelyemre.

A főnököm irodájából Andersen és a Grimm fivérek is megszégyenülve, lehajtott fejjel távoznának. Ami még ennél is nagyobb baj, hogy én viszont kinőttem a mesékből. Megállapítás: se nem szeretem, se nem tisztelem a főnököm.

Szívesebben és rendszeresebben beszélgetek a fikuszommal, mint az "az a baj" és az "azt hallottad" mondatkezdő kollégákkal. Ha mégis az elvárt, illedelmes viselkedésre adom a fejem, úgy a vérnyomásom bánja, ellenkező esetben az agyam 1 percen belül törli a hallottakat. Megállapítás: nem szeretem különösebben a kollégáimat, nem ragaszkodom hozzájuk.

Alapvetően nem tudom, hogy milyen színű épületben lakom, és azt sem, hogy milyen színűben dolgozom. Ugyanis rendszeresen sötétben távozom/érkezem a munkahelyemről/munkahelyemre. Megállapítás: nincs normális magánéletem.

A melóhelyem ezidáig csak apróbb figyelmességekkel lepett meg (bár ezeket is inkább saját erőből, gondos odafigyeléssel jómagam gyűjtöttem össze): gyomorfekély, alvászavar, krónikus fejfájás. Megállapítás: a munkám negatív hatással van az egészségemre.

Van saját autóm. Van saját lakásom. Van megtakarításom. Nincsenek megélhetési gondjaim. A hónap végén ugyanolyan nyugalommal megyek vásárolni, mint a hónap elején. Nem kell árgus szemekkel néznem az árcédulákat és az akciós táblákat. Megállapítás: jól keresek, amiből jól élek.

Tényleg a pénz az egyetlen, ami miatt képtelen vagyok váltani? Az anyagi biztonság ennyire meghatározza a mindennapjaimat? Tényleg olyan szörnyű lenne, ha kevesebb pénzért,de ott és azt csinálnám, amit szeretnék? Egyáltalán, mivel foglalkoznék szívesen?

Reggelente csupán a pénzért veszek erőt magamon és indulok el dolgozni? Vagy lehet, hogy mégsem annyira rossz ez nekem? Miért akarok mindezek ellenére is megfelelni, jó és tökéletes munkaerő lenni? Miért nem veszem félvállról a munkám, mint sokan mások?

A hónapok óta készülő önéletrajzot ma sem véglegesítettem, majd holnap - állapítom meg a kérdéscunami végén. "Holnap időben eljövök, és intézem" - hangzik el az immáron napi rendszerességű fogadalmam. És természetesen a feltett kérdések is megválaszolatlanul maradnak, mert a fáradtságtól elnyom az álom - majd holnap foglalkozom velük. Legalábbis ezzel hitegetem magam.

Andrea történetét B. Barbi jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock