Neked már akkor egy lotyó vagyok, ha ránézek egy másik férfira

Egy étteremben ülünk. Már látom, hogy megfeszülnek az izmaid és szikrát szórnak a szemeid. Megijedek. Mit csináltam már megint rosszul? Aztán hazafelé kiderül: ránéztem egy másik férfira.

Nagyjából két hónapja lehetettünk együtt, amikor elkezdődött ez a beteges féltékenykedés. Ártatlanul indult, nem örültél neki, ha nélküled mentem bulizni, mert szerinted oda az ember csak ismerkedni jár. Úgyhogy egy idő után inkább nem mentem, nem akartam emiatt veszekedni. Aztán már az is probléma volt, ha beültem egy barátnőmmel egy kávézóba, mert te rögtön azzal gyanúsítottál meg, hogy biztosan a pincérrel flörtölök. Nem értettem, honnan veszed ezeket a hülyeségeket, de nagyon bele tudtad hergelni magadat. Úgyhogy egy idő után már a barátnőimmel sem találkoztam.

Kritizáltad azt, ahogy öltözök és teljesen kiakadtál azon, ha egy testre feszülő ruhát vagy nadrágot vettem fel. „Kurvás" - mondtad, én pedig lassan úgy kezdtem el kinézni, mint a saját öreganyám. Ez sem volt elég. Alapjában véve bármit csinálhattam volna, bárhogy kinézhettem volna, te akkor is betegesen féltékeny lettél volna rám. Amikor jeleztem feléd, hogy nem teljesen egészséges, amit művelsz, a fejemhez vágtad, hogy ha valaki szeret valakit, akkor normális, ha féltékeny. Én nem így láttam, de mivel szeretettelek, rád hagytam.

Bár nem gondoltam, hogy lehetséges, még ez a helyzet is fokozódott, amikor már azon is kiakadtál, hogy ha véletlenül ránéztem egy másik férfira. Véletlenül, mert már szándékosan úgy mentem melletted, hogy inkább a földet néztem, nehogy megint hatalmas féltékenységi jelenetet rendezzél. Nem mindig sikerült. Az egyik nyaralás során egy vacsora alatt éreztem, hogy elkezdesz távolságtartóan viselkedni. Szemrehányóan néztél rám és alig szóltál hozzám az este folyamán. Nem értettem, mi bajod. A szobába érve aztán a fejemhez vágtad, hogy flörtöltem a szemben levő asztal férfi tagjával. Én??? Azt sem tudtam, ki ült szemben. Akkor este én voltam a legnagyobb ribanc a világon, mindennek elmondtál, én pedig megsemmisülten forgolódtam az ágyban egész éjszaka.

Forrás: Shutterstock

Azt hittem, ez egy egyszeri dolog volt, de tévedtem. Egyre gyakoribbak lettek a jelzők: egyszer ribanc voltam, másszor lotyó és ezeknek mindenféle változatai. Bármit tehettem, a fejedbe vetted, hogy megcsallak és fűvel-fával flörtölök a hátad mögött.  

Kezdtem félni tőled, mikor fogsz megint valami aljas dologgal meggyanúsítani. Minden egyes mozdulatomra és pillantásomra kínosan ügyeltem és közben éreztem, hogy ez így nem mehet tovább. Már remegett a kezem, ha megszólalt a telefon és már sehová sem mentem veled szívesen, mert féltem, hogy valakire véletlenül ránézek. Lefogytam, egy idegroncs lettem, de téged nem érdekelt, terrorizáltál tovább. Szerettelek, de úgy éreztem, megfulladok ebben a kapcsolatban. Soha nem csaltalak meg és a lényeg, hogy soha nem is akartalak, így nagyon igazságtalannak éreztem ezt a bánásmódot. Néha azt is megállapítottam magamban, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, megcsallak vagy sem, hisz így is-úgy is folyamatosan megvádolsz ezzel.

A szenvedélyes kapcsolatnak végül vége szakadt, de az i-re az tette fel a pontot, amikor utólag kiderült, hogy épp te voltál az, aki a kapcsolatunk végén többször megcsalt engem. Nem hiába mondják: „Mindenki magából indul ki".

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek