A folyamatos féltékenykedéssel megmérgezed a párkapcsolatodat

Mit gondolsz, mi lesz jobb akkor, ha átkutatod a szerelmed telefonját? Vagy, ha eltiltod ellenkező nemű barátaitól, és minden nap kötelező jelleggel be kell számolnia arról, hol volt és kikkel beszélgetett?

Gondolod, hogy egy egészséges párkapcsolat tényleg így működik? Te folyamatos stresszben élsz, mert nem tudsz megszabadulni attól a gondolattól, hogy minden bokorban lengén öltözött lányok várják a megfelelő alkalmat, hogy rávethessék magukat a pasidra. Ő pedig már szinte megmozdulni sem mer, nehogy a szeme villanásából úgy érezd, épp más nőkre gondol.

Múltkor megütötte a fülemet egy igencsak egyedi tanács: "Ne akarj már mindent őszintén megbeszélni a pasiddal, ezzel fogod tönkretenni a párkapcsolatodat. Inkább nézd át titokban a telefonját, majd abból kiderül, hogy megcsal-e".  

Tényleg ez lenne a jó megoldás? Nekem még azt tanították, hogy a problémákat, aggodalmakat igenis meg kell beszélni. Akkor is, ha ez épp nehéznek tűnik, és akkor is ha már többször megbeszéltük. Nem pont az őszinte kommunikáción múlik egy párkapcsolat? Ahol eleve hiányzik a tiszta, egyenes kommunikáció, mire számíthatunk később?

Tegyük hozzá, a féltékenységgel önmagában még nincs semmi baj, mindenki megtapasztalja, sőt, a hozzáértők szerint bizonyos mértékben még egészséges is. Azt viszont kár hagyni, hogy az a rémes, zöld szemű szörny már szinte harmadik félként legyen jelen a párkapcsolatban, akihez minden mozdulatunkat igazítani kell.

Forrás: Shutterstock

Még néhány évvel ezelőtt kifejlesztettem egy - számomra működő - taktikát annak érdekében, hogy a párom tudtára adjam, valami nem stimmel, közben mégse ijesszem meg azzal, hogy nekiállok drámázni. Ha jön a zöldszemű szörny, megkocogtatom a partnerem vállát, elé állok, és a szemébe mondom, hogy most épp féltékeny vagyok. Csak így, egyszerűen. Megkérem, hogy segítsen nekem abban, hogy együtt feloldjuk ezt a helyzetet. Ha azt mondja, nincs okom félni, elhiszem neki.

Persze, mi mást mondana. Mégis, nekem ez minden egyes alkalommal segít. Az is előfordult már, hogy hosszú napokon keresztül többször is megejtettük ez a beszélgetést, aztán végül sikeresen elmúlt a rossz érzésem.  

"Oké, de mi van, ha mégis megcsal?" - ezt a részét már egészen könnyen el tudtam engedni: ha valaki megcsal, az egyrészt idővel úgyis kiderül - hiszen mindig kiderül -, másrészt pedig attól, hogy háromóránként féltékenységi jelenetet rendezek, még nem fog kevésbé, vagy nem megcsalni. Könnyekkel és erőszakkal még senkit nem lehetett jobb belátásra téríteni.

Egyébként is, mi lesz jobb akkor, ha a pasidnak megtiltod, hogy nőkkel beszélgessen, vagy nőket kövessen az Instán? Persze, értem én, az anyukáját és a nővérét követheti továbbra is. És te? Vajon te is meghoznád ugyanezt az áldozatot a szerelem oltárán? Törölnéd az összes hímnemű volt osztálytársadat és az összes volt férfi kollégádat Facebookról? Elvágnád magad egy szó nélkül sokéves barátságoktól? Tudom, azt mondod, hogy te sosem csalnád meg, de ez így mégsem tűnik annyira fairnek. De mégis, mit szeretnél egy olyan embertől, akinek folyamatosan a sarkában kell lenni, nehogy véletlenül elbotoljon, és egy másik nő ágyába essen?

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek