Úgy nem fogsz becsajozni, ha már a Tinder-profilodon is egy tahó vagy!
Magabiztosságra enged következtetni, ha az ember tudja, mit akar és ezt őszintén közli is. Ám nagyon könnyű átesni az önbizalommal teli állapot és a s*ggfejség között egyensúlyozó ló negatív túloldalára – ahogy a Tinderen böngésző férfiak jelentős hányada rendszeresen meg is teszi ezt.
Mielőtt még meg leszek kövezve, hogy elkeseredett feminista vagyok, olyan női adatlapokba is belefutottam már, melyek láttán kinyílt a bicska a zsebemben, de nyilván legtöbbször pasiknál figyeltem meg azt a tipikus agresszív nagyképűséget, mely láttán olyan gyorsan húztam balra az adott profilt, hogy ahhoz képest a sugárhajtású repülőgép álmatag csigának tűnhetett volna.
Nyilván sejtem, hogy az ilyen megnyilvánulások hátterében jó pár keserű csalódás és a reményvesztettség áll: ezek az férfiak bizonyára sokszor belefutottak követővadászokba, hamis profilokba, vagy olyan csajokba, akik képtelenek voltak nekik visszaírni. Ám ettől még nem fogják elérni a céljukat, ha olyan mondatokkal próbálják a szebbik nem vonzalmát elnyerni, mint:
Hülye p*csák balra!
Légyszi, ne húzz jobbra, ha fel van töltve a szád, agyon vagy filterezve, stb.!
Tisztelj már meg azzal, hogy visszaírsz, ha már jobbra húztál!
és akkor a helyesírási hibákat nagylelkűen kihagytam a repertoárból. (A másik örök talány számomra, hogy miként várja el bárki is, hogy normális partnert találjon online, ha még arra sem képes, hogy igényesen, hibátlanul leírjon két mondatot, melyeknek a fele amúgy is emojikból áll.)
Drága urak, képzeljétek magatokat az adott hölgy helyébe! Húzogat jobbra-balra – leginkább balra –, mivel fényképes társkeresőről van szó, természetes, hogy az első benyomás alapján dönt, és ha esetleg megáll, hogy elolvassa valaki bióját, mit lát? „Hülye p*csák balra!"
Szerintetek ki kap majd a fejéhez, hogy „Hú, tényleg, de jó, hogy emlékeztet, én egy igazi hülye p*csa vagyok, isten ments, hogy jobbra húzzam ezt az áldott jó embert!"? De beszélhetünk bármilyen sajátságos elvárásról, melyeknek abszolút nincs helyük a bemutatkozásban, tekintve, hogy például egy kerékpárra sincs ráírva a sportboltban, hogy „Béna idiótáknak nem ajánlott!".
Hadd döntse már el az a szegény lány, hogy kíváncsi-e egyáltalán rád – tehát a személyiségedre, a stílusodra, a jó dolgokra, amiket adni tudsz neki –, ne riaszd el azonnal a hőzöngéssel és a követelőzéssel!
Ezen a platformon az az elsődleges cél, hogy eladd magadat, azt pedig teljes mértékben szabotálja a frusztrált kapálózás a csalódások elkerülése végett. Nem elég, hogy nyafogásra pazarolod a drága karaktereket, még azt is elárulod ezzel a potenciális matcheknek, hogy veled lehet szórakozni, előfordult már, hogy nem írtak neked vissza, hát ki kíváncsi erre? Megsúgom: normális nő nem.
A Tinderen is érvényes lehet „a kevesebb több" elve: néhány jól sikerült fotó és az alapadataid (foglalkozás, tanulmányok, hobbik, magasság – kérlek, ne írd ki a szem- és hajszínedet egy FÉNYKÉPES társkeresőre –, dohányzol vagy sem) tökéletesen elegendőek ahhoz, hogy felkeltsd egy hozzád illő lány figyelmét, a részletekről pedig privátban érdemes eszmét cserélni.
Ha pedig nem működik a kémia, ne a durcás hátrálva támadást válaszd legközelebb, hiszen egy igazi férfi képes okulni a hibáiból, levonni a megfelelő következtetéseket és hiszti nélkül továbblépni – hidd el, így sokkal vonzóbb leszel, mintha kígyót-békát kiabálnál a „hülye p*csákra", akik csupán éltek az alapvető szabad akaratukkal, mikor úgy döntöttek, nem szeretnék veled tovább folytatni az ismerkedést.
Nyitókép: Shutterstock