Kórházban felejtett kisbabák, akiket a szüleik ítéltek magányra!

Keserves sírás töri meg a csöndet a kórház folyosóján - egy anyuka érkezett a karjában két hónapos forma babájával. Az anya csapzott, ruhája elhasználódott, de tiszta. Szeme vörös a sírástól, remeg az idegességtől, és zihál, hiszen rohant.

A csöppség továbbra is sír, szerencséjükre más nem várakozik, így rögtön ők kerülnek sorra. A kicsi napok óta rosszul van, nem eszik, folyadékot is alig lehet belediktálni - tudják meg az orvosok az anyától. Kérik az irataikat, azonban azok a nagy sietségben otthon maradtak.

Az anya kétségbeesetten sírni kezd, amikor kiderül, hogy a papírok nélkül el sem láthatják a gyermekét. Látván, hogy az asszony az idegösszeomlás szélén áll, az ügyeletes orvos megkönyörül rajtuk. Felveszi az osztályára a kicsit, infúziót adnak neki és benn tartják megfigyelésre.  

Az anyuka - látszólag - nehéz szívvel, de ott hagyja gyermekét. Muszáj mennie, mondja. Otthon még 3 gyermek várja, akiket el kell látnia. Majd eljön a másnap reggel, de az anya nem jelentkezik. Aztán a délután, de még akkor sem tér vissza. Ez pedig így megy napról napra - soha többé nem jelenik meg a kórházban.

Az interneten terjedő videókból tudhatjuk, hogy a fentihez hasonló esetek sajnos elég gyakoriak a kárpátaljai kórházakban. Több olyan csecsemő- és gyermekosztály van, ahol 15-20 kisbaba "lakik", mert anya vagy apa ott hagyta. Az ok, hogy a szülők miért tesznek ilyet, nem ismert - így az erről való véleményformálástól most tartózkodnék, mert nem tudhatjuk, hogy milyen mentális betegség, családi vagy anyagi helyzet áll a háttérben.

Az elhagyott gyerekek között vannak kisebb-nagyobb betegségekkel küzdők és egészségesek is. Ám az utóbbiak is a kórházban maradnak, hiszen a szüleik nem mondtak le róluk (ha megtennék, elesnének a gyerekek után járó szociális támogatástól), így a kicsik nem adhatóak örökbe. Ezek a gyerekek láthatatlanok a rendszer számára, mert sokszor még a nevüket sem tudják az orvosok, nővérek, így akár évekre is a kórházban maradhatnak.

Forrás: Shutterstock

Pedig mennyien várnak csecsemőre vagy pár hónapos babára! Mennyivel másabb lenne a csöppségek élete, ha családokhoz kerülhetnének! Először is, kezelni tudnák a betegségüket. Rettentően szomorú, de a kórházaknak a legtöbb esetben nincsen anyagi forrása a szükséges gyógyszerekre, sem elegendő tápszerre, popsitörlőre, pelenkára - vagy játékra, ami az egészséges fejlődéshez elengedhetetlen.

A kórházban hagyott picikkel csak napi két órában tudnak foglalkozni, ezért a kicsik naphosszat azt várják - keservesen sírva a kis rácsos ágyukban -, hogy valaki végre, VÉGRE felvegye és átölelje, megsimogassa őket...  

Ezeknek a gyerekeknek a megsegítésére jött létre a KEGYES (Kárpátaljai Elfelejtett Gyermekek Segítése) csoport Sipos József tiszteletes vezetésével, akik már 2015 óta igyekeznek felhívni a figyelmet a probléma súlyosságára. Magyarországon Darvas-Tanácsné Novák Eszter, az Ercsi Református Missziói Egyházközség egyik lelkésze a vezetője annak ajótékonysági akciónak, amit az elfelejtett gyermekek segítésére szerveztek.

Azt gondolhatod, hogy a te adományodra nincs is szükség. Pedig de! Nagyon is van. Mégpedig azért, mert egy kórház nem arra van berendezkedve, hogy 15-20 ott élő csecsemőt ellásson. 

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek