kibeszélő férfi párkapcsolati konfliktus
A két nem közti kommunikációs problémák legidegesítőbbje nem is az, amikor elbeszélünk egymás mellett, hanem a hallgatás. Biztosan téged is kergetett már őrületbe a férfiak szűkszavúsága - tetézve azzal, hogy mindeközben meredten bámulnak maguk elé.

De mi bajuk van ezeknek? A konok hallgatásukkal akarják halálra kínozni a női nemet?! Nem. Nem erről van szó. Szóval még mielőtt elönt a pulykaméreg vagy a kétségbeesés, képzelj el egy őskori barlangot! Odakinn süvít a szél, életed párja vadászaton. Félsz, hogy nem tér vissza. Mindent neked kell megoldani: ápolni az öregeket, észrevenni, ha lázas a kilencedik, legkisebb gyerek, beosztani a bogyókat... És őrizni a tüzet, az otthon melegét. Előre kell számolni mindenféle lehetőséggel, belefeledkezni a részletekbe. Agyalni és kombinálni.

Ez ellen nincs mit tenni. Erre vagyunk programozva.

Amikor a nő hallgat
Mi, nők, általában nem az információcsere és a tények közlése végett beszélgetünk, mint az erősebbik nem, hanem magáért a beszélgetésért. Ezzel mélyítjük el kapcsolatainkat, fűzzük szorosabbra a köteléket egy másik emberrel. Panaszkodunk, hisztizünk vagy kérlelünk. De nem azért, hogy a férfit az őrületbe kergessük, hanem mert fontos nekünk és szeretjük. Mindent azonnal szavakba öntünk, gyakran gondolkodás nélkül. Magától a beszédtől lesz nekünk könnyebb és jobb. Szavakkal kapcsolódunk.

Ha a nő elhallgat, akkor nagy a baj. A nő általában csak akkor vonul vissza, ha annyira meg van bántva, hogy már fölöslegesnek érzi a beszédet, azaz a kötelék elmélyítését; vagy a férfi már nem fontos számára, nem szeretne kapcsolódni vele. Mivel mindenki saját magából indul ki, a nő magára hagyottságot - ezáltal veszélyt - észlel a férfi szótlansága mögött. Hiszen védelmező férfi nélkül létezni egy kőkorszaki vadonban az életveszéllyel egyenlő.

Forrás: Getty Images/hoozone/Hoozone
Az nem egy jó párkapcsolat, ahol megszűnik az "én" és csak a "mi" marad...

Amikor a férfi hallgat
A férfi elvonul, ha nyugalomra vágyik, ha nehéz napja volt, ha problémák gyötrik. Szótlan, amikor gondolkozik a megoldásokon. Csendben van, amikor túlterhelt az agya és kikapcsol. Általában hallgat akkor is, amikor nagyon figyel. Steven Seagal arckifejezési repertoárjával mered maga elé, amikor rázúdítod a sérelmeidet, a panaszaidat, a fájdalmadat. Ilyenkor azt olvasod le róla, hogy egy érzéketlen robot, pedig csak odafigyel.

Képzelj el egy férfit, szexi félvállas, leopárdszőr kosztümben, kezében bunkósbottal, ahogy szótlanul maga elé mered! Kémleli a bozótost. Szívét aggodalmak gyötrik: ha ma sem lesz zsákmány, a kis család éhen hal. Őrajta múlik minden. Ha kimutatja a gyengeségét, áldozattá is válhat, oda a tekintélye, ráadásul megijeszti a családot is. Erősnek kell lenni és rettenthetetlennek, védelmezőnek és családfenntartónak. Kisvártatva megérkezik a mammut, ilyenkor oldalba böki ősembertársát szótlanul - nehogy elriasszák a prédát. Csak a feladatra koncentrálva elindulnak a zsákmány felé.

Evolúciós okokból az erősebbik nem kommunikációja többnyire lényegre törő. Információt ad át. Tényeket közöl. Nem fecsegéssel kapcsolódik. Nem kombinál előre mindenfélét. Tényekre van szükség és átlátni a feladat egészét. Mammut. Erdő. Vadászat. Siker vagy kudarc.

Ezek a különbségek ugyanannyira mulatságosak, mint amennyire őrjítőek!

A nő hangosan gondolkodik, szavakba önti a problémáit, és kérődzik rajtuk, mert számára ez okoz megkönnyebbülést, és így kerül közelebb a másikhoz is. Addig a férfi saját magában tépelődik és oldja meg a gondjait - és csak akkor beszél egy problémáról, ha segítségre van szüksége, vagy ha vádol.
Te megbántottságodban nem szólsz hozzá, ő meg örül, hogy nyugalom van. Mire észreveszi, hogy te tulajdonképpen hallgatással bünteted, már rég beleőrültél az agyalásba.

Elvan napokig a feladataival, hullafáradtan ágyba dől, aztán pár nap múlva boldogan hív, hogy megoldott mindent. Te addigra már napok óta szomorú vagy és magányos és bizonytalan, aztán rázúdítod az elmúlt napok sérelmeit, ő meg nem érti, mi a baj.

Ha megkérdezi, mi bajod, és azt mondod, hogy semmi, akkor vállat von, és leül tévézni. Magadra hagy, hogy megoldd a problémáidat, ahogy saját maga is tenné.

Néha csak úgy nem gondol semmire. Tök üres az agya. Nem cikáznak állandóan a gondolatai, mint nekünk (ha akarjuk, ha nem).

A vitatkozás a boldog párkapcsolat titka!

Csak hónapokkal később értettem meg. Ültünk az anyósülésen, összeszorított szájjal tekergette a kormányt. Végtelenül hosszúnak tűnt az éjszakai hazaút. Én már végigjátszottam magamban az összes borzalmas végkifejletet abban a kirekesztett, szótlan negyedórában. Biztos, hogy elhidegült, hogy nem érez semmit, hogy szeretője van, hogy baja van velem, hogy valami nem tetszik neki, és hogy vége mindennek. Mielőtt bekanyarodtunk volna a ház elé, hangosan felsóhajtott, és azt mondta:

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.