A közös utazás lett a vesztünk

Úgy vártam, hogy elmenjünk együtt a hegyekbe kikapcsolódni. Már nyáron is arról beszéltünk, hogy januárban milyen jó lesz, amikor megtanítalak síelni. Akkor még nem sejtettük, hogy ez okozza majd a kapcsolatunk végét.

Végre eljött a pillanat, amire oly régóta vártunk, elindultunk a barátaiddal az ausztriai sítúrára. Nagyon izgatottak voltunk az út során, hiszen te még nem húztál sosem sícipőt a lábadra. Kérdezgetted, ómilyen lesz, ügyes leszel-e benne és, hogy hány nap után síelhetsz majd a nagyobb pályákon. Megbeszéltük, hogy fő az óvatosság, majd a haladásodhoz mérjük, mikor váltunk nehézségi szintet.

Elérkezett a nagy nap, már órákkal előbb felöltöztél síruhába, alaposan aláöltöztél, mint egy igazi profi, és izgatottan vártad, hogy induljunk a pályára. Gyakoroltad a mozdulatokat, amelyeket korábban még csak a tévében láttál, de olyan magabiztosan csináltad, mintha most készülnél egy síversenyre. Nem féltettelek, tudtam, hogy gyorsan ráérzel majd, és bíztam abban, hogy három nap után együtt csúszunk majd le a meredeknél meredekebb pályákon. Azt hittem, ez az élmény fog minket örökre összekötni.

Felértünk a gyakorló pályára és elkezdtelek tanítgatni. Nagyon jól ment, hamar belerázódtál mindenbe. Szépen fordultál, biztonságosan meg tudtál állni, nagyon büszke voltam rád. Már három napja jártuk a kék pályákat, amikor azt éreztem, itt az idő egy komolyabb szintre lépni. Piros pályára mentünk, de nem a keményebb fajtából, széles pálya volt kisebb letörésekkel. Nagyon ügyesen jöttél rajta, többször is lecsúsztunk. A végén már nagyon magabiztosan síeltél. A liftek leállása előtt még kérted, hogy menjünk fel még egyszer a hegyre, beleegyeztem, hiszen nem láttalak fáradtnak, vitt a lelkesedésed előre.

Forrás: Shutterstock

Egy olyan szakaszhoz értünk, amikor a fák közül becsatlakozik egy erdei pálya. Tudtad, hogy óvatosan kell ott menni, de arra senki sem számított, hogy egy őrült száguldozva érkezik majd és nem figyel senkire. Olyan gyorsan jött, hogy nem tudtál megállni és összeütköztetek. Nem a te hibád volt, mégis neked lett bajod, eltörted a lábad. Bekísértelek a kórházba, majd onnan a szállásra mentünk. Neked feküdnöd kellett, és én mindennel kiszolgáltalak. Nem volt semmi baj közöttünk. Majd elérkezett a másnap, elmentem síelni, egyedül hagytalak az apartmanban.

Be kell vallanom, hogy nem éreztem rosszul magam azért, mert egyedül hagytalak, és azt hittem, hogy te sem neheztelsz rám, mert nem maradok veled. Tudtad, hogy mennyire rajongok a síelésért. Nagyon jó családi emlékeket kötök hozzá. Élveztem a csúszást a barátaiddal, gyorsan síeltünk, nem kellett senkire várni, egyszerűen nagyon jó volt. Nem is gondoltam rád közben, mert annyira kikapcsoltam az agyamat, s csak élveztem, amiben vagyok. Sajnálom, hogy nem gondoltam rád és nem kerestelek. Amikor este visszaértünk a szállásra, te nagyon szótlan voltál. Nem tudtam, hogy mi lehet a bajod. Egész álló nap csak feküdtél, ettél és pihentél. Nem értettem, mi történhetett. A vacsora után összeültünk játszani a barátokkal. Elmeséltük, milyen jól telt a napunk, el is sütöttünk pár olyan poént, amit te nem értettél. Egyikünk se kérdezte meg tőled, hogy te hogy vagy, de te nem is akartál mesélni.

Este, amikor össze szerettem volna veled bújni, azt mondtad, fáj a lábad és elfordultál. Így ment ez még két napig. Nem szóltál semmit, amíg ott voltunk, majd amikor hazaértünk, megköszönted az utazást és szakítottál velem.  Akkor nem értettem mi történt, de mára tudom, hogy nagyon megbántottalak.

Bocsánatot kérek!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek