Egy passzív-agresszív embernél soha nem lehet tudni, mikor robban

Ő az, aki mellett elfogy a levegőd és szűkül körülötted a tér. Amit művel, szinte alig tetten érhető, ezért azok, akik a társaságában élnek, hosszú ideig nem is értik, mi történik, miért járnak folyton lábujjhegyen, miért figyelik kihegyezett érzékekkel minden rezdülését és miért érzik egyre rosszabbul magukat. Nehéz felismerni, mert egy ilyen ember tud elbűvölő, kedves, udvarias lenni, mindig segít, jót akar, még oda is figyel a másikra. És jó is vele, komolyan. Amikor éppen jól van. De valami mégsem stimmel.

Nem stimmel, mert olyan, mintha mindig ideges, feszült lenne. Akkor is, ha nevet, ha jó kedve van, soha nem lehet tudni, mi indítja be nála a lavinát és mikor robban. Valahogy mindig zizeg körülötte a levegő, s előbb-utóbb átragad arra is, aki vele egy térben tartózkodik, pláne, ha együtt él vele. Arckifejezése legtöbbször gondterhelt, ritka mosolyait a környezete nagy kincsként kezeli. Őt mindig minden idegesíti: Aki máshogy gondolkodik, mint ő, s aki nem hajlandó elfogadni, megfogadni kéretlen tanácsait és kioktatásait.

Látszólag elfogad, de a mondandójában mindig van egy ledegradáló vagy viccesnek szánt, valójában kifejezetten bántó megjegyzés. Minden látszólagos együttműködő kommunikációjában, vagy amit ő annak nevez, van egy "de". Mindenkiről alkot egy képet önmagában, s attól soha nem hajlandó elszakadni, eltekinteni, mert ő ezt kigondolta a saját szűkös keretei között. Az úgy van és kész. Fölösleges bármit mondani neki. Vele nem lehet kommunikálni, nem lehet vitázni, mert a másikat földbe döngölve mondja el a saját monológját, utána közli: Részemről ennyi! A másikat nem hajlandó meghallgatni.

A rend helyreáll, ha az érintett másik fél meghúzódik és csöndben marad. Ha véletlenül mégis arra a tettre szánja el magát, hogy visszaszól, esetleg éppen azzal a stílussal, amit a passzív-agresszív ember művel mindig, na, akkor elszabadul a pokol. Akkor jön az óriási sértődés, a kimagyarázás, a földbe döngölés, az nem úgy volt, nem ezt mondta, nem értett félre semmit, ő csak elmondta a véleményét, nem tehet róla, hogy a másik túlérzékeny, s még azt is megkapja, hogy nem lehet vele megbeszélni semmit. Tökélyre fejlesztette azt, hogyan lehet visszaforgatni a saját sz*rát a másikra.

A legszörnyűbb az egészben az, hogy nem rossz ember. Tényleg. Ez így lehet, hogy paradoxonnak tűnik, de minden bántalmazás, legyen az verbális-, tettleg elkövetett vagy bármilyen más formában is jelentkezzék, egy hatalmas ellentmondás. Talán a passzív-agresszív ember esetében azért különösen romboló a helyzet, mert - ahogy írtam az előbb -, alig tetten érhető.

Olyan furmányos, rejtett, hogy fel sem tűnik, folyamatosan degradálva vagy, rendre földbe döngöl, soha nem engedi elmondani a véleményedet, ha jelezni mersz, hogy neked ez nem tetszik, azonnal idegrohamot kap.

Forrás: Shutterstock

Ő az, aki összeszorított szájjal hallgat, s amikor elege lesz, tök mindegy, te befejezted-e, amit mondani akartál, türelmetlenül és feszülten leint. Teszi ezt ellentmondást nem tűrően és jajj neked, ha nem mész bele a játszmájába. Nem bírja elviselni, ha valaki más, mint ő, ha valaki másképpen gondolkodik, viselkedik, él, ezt mind a személye elleni támadásnak veszi, vagy éppen annak, hogy fensőbbsége tudatában meggyőzze magát arról, hogy sajnálatra méltó vagy, mert szerinte nem értesz semmihez, buta vagy, nem vitted semmire. Folyton kioktat: hogyan kellene élned, gyereket nevelned, ünnepelned, gondolkodnod. Ha valami nem tetszik neki, szóvá teszi. Nem egyértelműen, hanem körbejárva, gondosan kerülve a lényeget, aztán letagadja. Biztosan te értetted félre.

Az ilyen ember megszokja, hogy senki sem mer neki visszaszólni. Ha igen, vele gyökeres ellentétben, ezt normális és udvarias kommunikációval teszi, az olyan számára, mint a falra hányt borsó: meg sem hallja. Ha viszont nem hagyod magadat és határokat húzol, ha kikéred magadnak, azonnal támadásba lendül. Egyszerűen képtelen felfogni azt, hogyha valaki más, mint ő, attól még nem ellenség és képtelen megérteni, hogy a kölcsönös kommunikáció során a másik félnek is szabad elmondania a saját álláspontját, sértegetés és retorzió nélkül. Fogalma sincs a győztes-győztes megoldásról, ő egyedül akar győzni, lehetőleg úgy, hogy a másik földbe, sárba tiporva érezze magát, megfosztva attól, hogy reagáljon, reflektáljon, így a belé fojtott mondandó forrongó indulattá válik. Így mérgezi meg módszeresen a környezetét a passzív-agresszív ember.

S hogy miért patthelyzet ez az egész? Nos, azért, mert a normális reakció egy agresszív emberrel szemben - bármilyen típus is legyen -, a no kontakt . Vagyis semmilyen kontaktot nem kell vele tartani, akármilyen okos tanácsokat osztogatnak ezzel kapcsolatban manapság szakértők, akik arról beszélnek, hogyan kell kezelni az ilyen embereket. Sehogy. Ez az igazság. Mert nem lehet. Előbb-utóbb mindenki belebetegszik a velük fenntartott kapcsolatba. Értelme sincs, hiszen, képtelenség velük normális és építő jellegű párbeszédet, vitát folytatni, mert ellentmondást nem tűrően, idegesen leállítanak, támadnak, rejtetten megaláznak, sárba tipornak.Ha hallgatsz, sérülsz. Ha kiállsz magadért és határokat húzol, ha már nem vagy udvarias, mert meguntad a hülye játszmájukat, ha ugyanabban a stílusban reagálsz, mint ők, akkor pedig már mehetsz is a vesztőhelyre. A kivégzésed garantált.

Szóval, azon az állásponton vagyok, az ilyen emberrel semmilyen interakcióba nem kell bocsátkozni. Nem kell neki elmagyarázni semmit, mert úgysem érti. Nem azért, mert buta. Azért, mert olyan szűklátókörű, hogy képtelen kinézni a saját agyában alkotott nézetekből, képekből és bármilyen ellenvéleményt a lénye elleni támadásnak él meg. Akárhogy is reagálsz, mindig te jössz ki vesztesen a helyzetből. Szóval, fordíts hátat és ne nézz vissza.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek