Miért kell parasztnak lennem ahhoz, hogy végre lekopj rólam?

Tudta, még ha odáig is lenne Attiláért, ő akkor sem az a típus, akit így kell babusgatni. Ezért aztán felvette a sündisznó pózt, és próbált minél szúrósabban viselkedni. Hiszen már többször a férfi tudtára adta, hogy köztük nem működik a kémia. A "de miért nem?"-től pedig már a falra mászott.

Pedig úgy tűnt, ennek a férfinak ez kellett. Mert ha kedvességet kapott, rögtön úgy érezte, minden folytatódhat úgy, mint azelőtt. Így aztán erőteljesebb eszközökre volt szükség. Éreztetnie kellett, hogy nemkívánatos a férfi társasága. Így lett Fanniból paraszt és bunkó - legalábbis a férfi szavajárása szerint. Átmenet nem létezett. Egyik percben még Tündérmazsolának szólította, a másikban kocsmai stílusban záporoztak a válogatott, trágárabbnál trágárabb jelzők.

Ettől azonban a férfi nem lett kívánatosabb. Sőt! Kezdte megutálni. Fanni nem is értette, miért kell idáig fajulnia a dolgoknak. Miért nem lehet elfogadni azt, ha kulturált formában érkezik az elbocsátó szép üzenet? Ha fáj, akkor fájjon még jobban? Vagy ha ezeket a jelzőket aggatja a másikra, akkor majd kiszeret belőle? Mindenáron haragudni kell a másikra, csak azért, mert már nem szeret viszont? És miért kell sértegetni? Hiszen férfi ilyen stílusban nem beszélhet egy nővel, csupán azért, mert nem viszonozza az érzelmeit.

Attilának egyébként is szokása volt dühkitörésekkel büntetni azokat, akik nem igényelték az ő túláradó szeretet- és jóságadományait. A kiválasztottakra teljesen rátelepedett a szeretetével, ha akarták, ha nem. Ha valaki visszautasította a segítségét, káromkodott, mint egy kocsis. Csak úgy dőlt a szájából a mocsok. Pedig ahogy meg kell tanulni a játékban veszíteni, ugyanúgy azt is meg kell tanulni kezelni, ha visszautasítják az embert.

De ez nem ment neki. Mint ahogy sokan mások sem tudják megfelelő mòdon kezelni a visszautasítást. Nem akarják elfogadni, hogy már sosem fog velük ugyanúgy viselkedni a másik, mint régen. Hiszen ha már nem szeretsz valakit, ő viszont a szeretetével bombáz, csak feszültség keletkezik benned, más nem. Nem lehet erőszakosan a másikra erőltetni magadat. Tudni kell visszavonulni, ha egyértelmű, hogy a csata mindenképp vereséggel fog végződni.

Ezért gondold át jól, hogy csatába szállsz-e egy vesztett ügyért! Ha mégis megtennéd, akkor is tartsd meg a méltóságod, és ne engedd, hogy elragadjanak az indulataid! Ezzel csak lerombolod azt is, ami korábban szép volt a kapcsolatban. Hiszen az sem mindegy, hogyan emlékeztek majd egymásra.

Nyitókép: Shutterstock