Nyílt levél Singh Vikinek: A túltolt body positivity majdnem olyan káros, mint a bántalmazás

Eddig a pontig teljesen egyetértek Vikivel, hiszen azokat a megnyilvánulásokat én sem szeretem, amelyek mellőznek mindenféle építő kritikát, és amelyek kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy a másik embert földbe tiporják. Több olyan tanulmány megjelent már, amelyek kimutatták, hogy a verbális bántalmazást az emberi agy ugyanúgy detektálja, mint a fizikai bántalmazást, ergo ha valakinek szidod az anyját, az kb. olyan, mintha lekevernél neki egy óriási pofont.

Viszont azt is gondolom, hogy az ész nélküli bántalmazás mellett van még 2 dolog, ami kifejezetten káros. Az egyik az, ha valakinek még szépen sem lehet negatív véleményt mondani, a másik pedig, ha valaki azt állítja, hogy mindenki csodálatos és gyönyörű ezen a világon, alanyi jogon, csak azért, mert létezik.

Szerintem mindkettő kamu.

Egyáltalán nem szép mindenki. Igenis vannak csúnya emberek a bolygón, sőt, a csúnyaságnak még fokozatai is vannak, a kicsit kellemetlentől a visszataszítóig mindenféle. A rondaság skálája is végtelen, ahogy a szépségé is, ahogy a tahóságé és a kedvességé is. Nincs olyan, hogy valamit csak pozitív skálán értékelünk, ha létezik szép, akkor létezik csúnya is, hiszen meleg sem lenne hideg nélkül, ahogy fény sem létezne sötétség nélkül. Ezek tények.

De azt állítani, hogy mindenki szép, nem más, mint a tökéletlenség tényének elferdítése, és ez nem egyszerű szőrszálhasogatás a részemről, mert szerintem a túltolt body positivity azt eredményezi, hogy a végén tényleg felnégyelünk valakit, aki azt meri kommentelni, hogy "Bocsi, de szerintem ehhez a körömlakkhoz már öreg vagy, és értem én, hogy a 3D-s kakiló csillámpóni -minta a kedvenced, de akkor is másképp mutat egy tinilány körmén, mint egy felnőtt nő kezén".

Nyilván, kicsit sarkított a példa, de jól érzékelteti, hogy azért az sem normális, ha valakinek kizárólag dicséretet lehet megfogalmazni.

Viki Insta-oldalán volt egy kommentelő, aki megkérdezte, hogyan fejezhetné ki szépen, hogy szerinte a mostani slágereiben képviselt műfajhoz Viki már öreg, mire az volt a válasz, hogy tulajdonképpen sehogy, mert ez neki rosszul esik, és nem is látja értelmét annak, hogy bárki ilyen véleménnyel illesse őt. Volt egy másik kommentelő, aki azt írta, hogy szerinte ez a műfaj nagyon nem való Vikinek, amire szintén azt a reakciót kapta, hogy engedtessék meg, hogy 36 évesen eldöntse, milyen műfajban fejezi ki magát.

Szerintem pedig igenis lehet cowboynokedli_87 véleménye az, hogy Singh Vikinek, vagy bárki másnak valami nem áll jól, vagy valamihez öreg. Ha én most kitalálnám, hogy világhírű balett-táncos akarok lenni, akkor lenne legalább 5 ember, aki közölné velem, hogy alacsony vagyok hozzá és öreg. Szarul esne? Persze! De attól még igaz. Ha pedig ismert ember lennék, akkor nem 5 ember, hanem 500 ember hívná fel a figyelmem arra, hogy hát talán ez mégsem annyira jó ötlet. Viszont a fenti ellenvélemények nélkül lehet, hogy éveken át ringatnám magam abban a hitben, hogy belőlem világhírű balettos lesz, és rengeteg időt, energiát dobnék ki az ablakon.

Ne keverjük össze a bántalmazást a negatív véleménnyel!

Szerintem sokan azt gondolják, hogy ami szembemegy az én aktuális álomképemmel (ergo nem erősít engem abban, amit csinálni szeretnék) az sértő. Pedig attól még egy vélemény nem lesz bántó, mert nem egyezik az enyémmel, hiszen sok esetben pont egy ellenvélemény mozdít ki egy hamis nézőpontból. Maradva a balett-táncos példámnál: akik azt javasolnák nekem, hogy ne vágjak bele, azoktól megkérdezném, hogy szerintük mi passzolna hozzám, figyelembe véve az igényeimet, és lehet, hogy a végén találnánk egy jobb mozgásformát, ami illene hozzám. Persze értem én, hogy megsértődni könnyebb, csak nem igazságos.

Annál is inkább érdemes különbséget tenni csesztetés és véleményformálás között, mert ha így haladunk, el fogunk jutni oda,

Gondolod, hogy ez jó irány? Szerintem nem. És az, hogy bántjuk egymást? Az sem. A kettő között van az igazság, és ennek a szabályait kellene jól lefektetni.

Konklúzió, ahogy én látom

1. Amíg élek, nem fogom megérteni azokat az embereket, akik abban lelik örömüket, hogy másokat szidnak, bántalmaznak, akár élőszóban, akár írásban. Tulajdonképpen még együtt is érzek velük, hiszen akinek ez a legnagyobb boldogsága, annak nagy eséllyel szörnyű élete lehet.

2. Aki rivaldafényben éli az életét, annak sajnos el kell fogadnia, hogy másoknak véleményük lesz róla. Jobban fogják tudni, hogy milyen cipő, frizura vagy hobbi állna neki igazán jól, és ezt szorgalmasan meg is fogják osztani vele, függetlenül attól, hogy kéri-e vagy sem. De persze a legtöbben csak az online térben ilyen bátrak, személyesen mindenki visszavesz magából, hiszen a való életre vonatkoztatott kommunikációs szabályokat már többé-kevésbé jól ismerjük és használjuk. Sőt, szerintem a hétköznapi emberek életében is tetten érhető ez a viselkedés, maximum kisebb mértékben. Gondolj bele, neked is biztos van olyan ismerősöd, aki mindenki életét rohadtul meg tudja "szakérteni", pedig senki nem kérte rá. Akár ismert ember vagy, akár nem, ezeket le kell tudni nyelni, és aki normális stílusban alkot véleményt, annak ugyanúgy joga van a véleményalkotáshoz, mint ahogy neked is jogodban áll figyelmen kívül hagyni.

3. Attól még, mert valaki rivaldafényben éli az életét, nem köteles elviselni, hogy céltalanul, egyértelmű ártó szándékkal forduljanak felé, személyeskedjenek vele, bántalmazzák. Nem köteles eltűrni, hogy lelki sebeket ejtsenek rajta, hogy olyan címkéket aggassanak rá, amelyek szégyent hoznak rá. És ezt ugyanúgy nem köteles eltűrni egyetlen civil ember sem a világon. Függetlenül attól, hogy szép, csúnya, okos, alacsony, bármilyen. Jogában áll nemet mondani erre, és minden lehetséges eszközt bevetni, hogy kiiktassa az ilyen attitűdöt az életéből, és jogában áll ehhez segítséget kérni.

+1. Fontos kérdések ezek, amelyekkel foglalkozni kell, de ne essünk át a ló túloldalára. Szögezzük le, hogy a hibák és a tökéletlenségek viszik előre a világot. Ha minden és mindenki hibátlan lenne, nem lenne motiváció, ami változásra, önfejlesztésre ösztönözné az embereket. Az viszi előre a világot, hogy többek, jobbak, szebbek akarunk lenni. A tökéletlenségekről azonban kommunikálni is tudni kell. Nem lehet azon megsértődni, hogy valaki szerint valamihez öreg vagy - ehelyett inkább tudd meg, miért gondolja ezt rólad, és ha kiderül, hogy igaza van, akkor köszönd meg neki: ha pedig nincs igaza, akkor engedd el. De olyan nincs a világon, hogy a negatív vélemény egyből szemétre való szar. A negatív vélemény nem egyenlő a bántalmazással.

Fontos és jó kezdeményezés arról beszélgetni, hogy mit szabad leírni a közösségi platformokon és mit nem. De ne az legyen a cél, hogy mindenhonnan rózsaszín gumicukrok potyogjanak ránk, hanem az, hogy tisztelettel és építő szándékkal alkossunk egymásról véleményt. Szerintem. :)

Nyitókép: Shutterstock