Miért kell mindent kidobnom, amit az exemtől kaptam?

Aztán, mikor hosszú évekkel később összeköltöztem a jelenlegi párommal, láttam, hogy úgy néz arra a gitárra, mintha Ő lenne. Ott áll a sarokban az állványon, és minket figyel. Nem a gitárt látta benne, hanem exet.

Ugyanakkor van egy-két dolog, amit anno inkább bezsúfoltam a szekrény aljába, egy másik dobozba - hátha egy esős, borozgatós, nosztalgiázós napon elővenném őket. Ugyanis szentimentális típus voltam. De mára kinőttem...

Ám a gitár a szívemhez nőtt. Az jelentette számomra a gyerekkort - nagy rocker csaj voltam - és az álmot, hogy egyszer majd én is nagy basszusgitáros leszek. És mivel nagyon fiatalon kerültünk össze a mostani párommal, ezért gyerekesen kezeltük a helyzetet. Hisztizni azon, hogy miért van meg még mindig az extől kapott gitár vagy focis ereklye, az éretlen felfogásra vall - ráadásul akkor még nálam is borult a bili.

Az más lett volna, ha civilizáltan, hangos szó nélkül a másik elé terjesztjük, hogy: "Mézescsuprom, iszonyatosan zavar, hogy azokban a ruhákban flangálsz, amiket a volt kedvesed ajándékozott neked és a tőle kapott szuvenírek ékesítik közös hajlékunkat. Nem lehetne esetleg néhányuktól megválni?" Erre azt lehetett volna felelni, hogy "Igen, Sajtostallérom, átgondolom kérésedet, mert szeretném, ha boldog lennél ebben a kapcsolatban és biztonságban éreznéd magad."

Na, ez lett volna a felnőtt, bölcs verzió, de ehelyett csak hiszti, kiabálás, aztán duzzogás volt belőle. Ami valahol érthető. Mindketten féltettük a státuszunkat a friss kapcsolatban. Mert ilyenkor olyan érzések, gondolatok dolgoznak az emberben, hogy "Biztos azért tartotta meg, mert még érez iránta valamit." Vagy egzisztenciához kapcsoljuk a kérdést: "Persze, a volt csávója megtehette, hogy drága ajándékot vett neki, én meg nem."

Persze nem jó érzés, ha az emberből emlékeket, érzéseket próbálnak puszta kézzel kigyomlálni. Viszont nyitott voltam arra, hogy az új kedvesért megváljak a múltam emlékeitől. Nem azért, mert attól reszkettem, hogy milyen negatív hatással lehetnek a kapcsolatunkra, hanem azért, mert így láttam jónak. Szerettem volna, ha nem kételkedik az érzéseimben.

Ezért azt mondtam, hogy rendben van, el fogom adni a gitárt, kérek egy kis időt. Amíg találtam rá vevőt, volt elég időm lélekben is felkészülni arra, hogy lezárjak egy korszakot és továbblépjek. Sikerült. Meg bírtam válni tőle anélkül, hogy utána gonosz pillantásokat meresztettem volna életem fényére. Sőt, miután kölcsönösen megszabadultunk minden múltbéli ereklyétől, akkor tudtunk csak igazán nekivágni a közös jövőnek. Tiszta lappal.

Szerintem erőltetni és elvárni nem lehet azt, hogy a másik fél megszabaduljon a régi tárgyaitól. El lehet mondani őszintén, ha zavar bennünket - még akár meg is kérhetjük, hogy legalább tegye el, hogy ne legyen szem előtt -, de nincs jogunk kidobatni a másik féllel. Főleg, ha tényleg valami értékes dolog. Ismerek olyat, aki lakást meg kocsit kapott az exétől.

Nem lehet csak úgy megszabadulni ezektől. Van, hogy a másik félnek kell engednie és megnyugtatnia magát, hogy a kedves nem a régmúlt szerelembe kapaszkodik, nem a volt partnert látja az adott tárgyban. Azok csak tárgyak. Ellenben idővel nagyon is lehetséges, hogy magától fog lemondani arról a bizonyos ajándékról.

Nyitókép: Shutterstock