Biztos, hogy az az ember vagyok, aki a tükörből visszanéz rám?

Gondolkodtál már valaha azon, ki is vagy valójában? Vajon az az ember vagy, amit gondolsz magadról, vagy amit másoktól kapsz visszaigazolásként? A kettő ugyanis nem feltétlenül ugyanaz.

Van az úgy, hogy az ember teljesen másként látja magát, mint amilyen visszajelzéseket kap a környezetétől. Vajon ezek mennyire befolyásolják a személyiségünket? Hagyjuk, hogy egyáltalán hatással legyenek ránk azok a címkék, amiket mások ránk ragasztanak? Segít-e egy külső szem, vagy pedig elég, ha mi magunk tisztában vagyunk azzal, kik és milyenek vagyunk valójában.

Gyermekként még játszi könnyedséggel képesek vagyunk teljesen megfeledkezni a bennünket körülvevő világról, de felnőttként ez már sokkal nehezebb, hiszen a külvilág is formálja a személyiségünket. Kezdetben a családon kívül az óvónéni, később a tanárnéni, az iskolatársak, és munkatársaink is kapnak egy-egy szeletet belőlünk. Mindannyiuk megismernek bennünket, és ők is formálnak, alakítgatnak rajtunk valamit, csak úgy, mint a tapasztalásaink is. 

Vajon mi van azokkal, akik nap mint nap egy álarc mögé bújnak és nem fedik fel valódi énjüket? Nem feltétlenül azért, mert egy szerepet játszanak, hanem mert az évek alatt megtanulták, hogyan kell alkalmazkodni a külvilághoz azért, hogy az ne ejtsen sebeket a lelkükön. 

Forrás: Shutterstock

Mindannyian éreztünk már úgy, hogy a valódi énünket kénytelenek vagyunk feláldozni csak azért, hogy mindenkinek megfeleljünk és ne kerüljünk senkivel se konfliktusba. Mennyi mindent lehámozunk magunkról csak azért, hogy idegenek véleményt mondjanak rólunk, miközben valójában fogalmuk sincs arról, kik vagyunk valójában. Falakat építünk magunk köré, hogy mások ne tudják őket megmászni, és ne tudjanak rajta áthatolni, ne érjék el a szívünket, egyáltalán ne hassanak ránk.

Ennek az álarcnak számtalan változata lehet. Vannak, akik a félénkségüket rejtik mögé, hogy másoknak megfeleljenek ebben az extrovetáltnak színlelt világban. Mások a magabiztosság álarcát öltik magukra nap mint nap, hogy kívülről stabilnak, megtörthetetlennek tűnjenek. Mi van azokkal, akik megpróbálnak önmaguk lenni, mégsem fogadja el őket a többség?

Azon is érdemes lenne elgondolkodnunk, miért és főleg kik miatt van bennünk ennyi megfelelési kényszer? Miért nem fogadnak el bennünket a környezetünkben élők olyannak, mint amilyenek vagyunk valójában? Vagy, mi miért nem tudunk ezzel megküzdeni? Csak mi tudjuk erre a választ, de sokszor nem tudunk megharcolni a bennünk munkálkodó ellenérzésekkel, a sémákkal, amik belénk ivódtak.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek