Meghűlt bennem a vér, amikor rájöttem: egy nárcisztikus férfit szeretek

Sokáig fogalmam se volt arról, mit jelent az, hogy valaki nárcisztikus. Persze hallottam erről sokat a médiában, de valójában sosem érdekeltek a nagy pszichológiai eszmefuttatások. Egyszer azonban a fogorvosra várakozva elolvastam egy cikket a témában és meghűlt bennem a vér. Mintha a párom pontos leírását olvastam volna.

Bencét 6 éve ismertem meg egy munkahelyi rendezvényen. Rögtön kitűnt a tömegből férfias kisugárzásával és magabiztosságával. Akkor azt gondoltam, nekem esélyem sincs egy ilyen férfinál, ő mégis észrevett. Pár órával később már egy ideje beszélgettünk és megszűnt körülöttünk a világ. A rá következő hónapokban a csillagokat is lehozta nekem az égről – megnyerő volt, sármos és én menthetetlenül beleszerettem.

Persze az már akkor is feltűnt, hogy mindig ő van a középpontban, általában ő irányít és az van, amit ő akar. Mivel én mindig is szerettem háttérben maradni, így ez nem okozott problémát. Ő imádta, ahogy rajongok érte és felnézek rá, én pedig örültem, hogy egy ilyen fantasztikus férfi engem választott. Néha szóvá is tette, hogy tulajdonképpen milyen szerencsés vagyok és örülhetek, hogy minden nap hozzám jön haza, de ezen eleinte csak mosolyogtam.

A problémák akkor kezdődtek, amikor új főnököt kaptam, egy jóképű férfi személyében, amit Bence nem tudott elviselni. Jeleneteket rendezett, meggyanúsított, hogy biztosan flörtölök a főnökkel a közös céges ebédeken. Kezdte pokollá tenni az életemet. Odáig fajult a dolog, hogy választás elé állított, vagy otthagyom a munkahelyemet vagy ő hagy ott engem. Az elsőt választottam. Megállapodtunk, hogy egy ideig nem keresek új munkát, ő jól keresett, én pedig szerettem volna egy saját vállalkozást beindítani. Így a legtöbb időmet otthon töltöttem, meleg vacsorával vártam és kényeztettem, ahogy csak tudtam.

Forrás: Shutterstock

Azt hittem, ettől fogva minden rendben lesz, ám ehelyett Bence egyre követelőzőbbé vált. Lassan már azt sem engedte, hogy a barátaimmal találkozzak, a családomat is alig láttam, így mindenkivel kezdett megromlani a kapcsolatom. Elhitette velem, hogy ez így normális, hisz felnőttek vagyunk, egymáshoz tartozunk. Lassan már azt sem tudtam, ki vagyok én. Amikor ezt szóba hoztam, azt mondta, ne beszéljek hülyeségeket! Bosszúból bement a hálószobába és magára zárta az ajtót. Néha napokig nem szólt hozzám, ha rosszat tettem, bár őszintén szólva néha fogalmam se volt arról, éppen mit vétettem ellene.

Többször éreztem úgy, hogy ez már sok nekem és megfulladok ebben a babaházban. El akartam hagyni, de mindig visszaédesgetett a szép szavaival és a meg nem valósult ígéreteivel. Újra meg újra bedőltem neki, én hülye, ő pedig érezte, hogy hatalma van felettem. Lassan már igazi se veled se nélküled állapot lépett fel nálunk. Már egy ideje nem dolgoztam, ő tartott el, amit napi szinten a fejemhez is vágott. Amikor elhatároztam, hogy újra munkába állok, akkor ő volt az első, aki lebeszélt erről. Nem tudtam, mit tegyek.

Ekkor került a kezembe az a bizonyos újságcikk. Nárcisztikus személyiségzavar... ez mindent megmagyaráz. De hát mit tegyek? A cikk írója úgy fogalmazott, hogy az egyetlen megoldás, ha elszakadok tőle és vissza se nézek. Fogalmam sincs, ezt hogyan kivitelezzem. Gyenge vagyok, kiszolgáltatott és félek a reakciójától. Meg kell erősödnöm. Vissza kell mennem dolgozni. Újra fel kell vennem a kapcsolatot a barátaimmal és a családommal. Muszáj visszanyernem az életemet és önmagamat.

Helga történetét Németh Ágnes jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek