A férfiak könnyen lek*rvázzák a nőket - akkor is, ha nem is ismerik az illetőt...

Nőnek lenni sok kihívással jár együtt. Elvárják tőlünk, hogy egyszerre több szerepben is helytálljunk és éppen úgy legyünk kiváló munkaerők, mint szorgos háziasszonyok, szerető édesanyák és természetesen szexistennők. Ám, ha egy férfinek nem tetszik valami, előszeretettel vágja oda bármelyik nőnek: Kurva!

Nyár van, térdig érő szoknyában sétálok el egy építkezés mellett. A munkások füttyögnek, vihognak, holott semmi kihívó nincs rajtam. Amikor nem reagálok, az egyik azt kiabálja: ribanc. Sértő, de ez sajnos már-már megszokott és biztos vagyok abban, hogy szinte minden nőtársammal előfordult hasonló.
Munkások... - gondoljuk, s bár nem hinném, hogy az, aki kétkezi munkából él, nem lehet kulturált, azért lássuk be, az ő szájukból gyakrabban röpködnek az előzőhöz hasonló kifejezések. Legalábbis a közelmúltig ebben a hitben éltem.

Pár hete azonban elmentem a barátnőimmel vacsorázni. Meglehetősen ritkán adódik hasonló alkalom, mivel mindenki dolgozik és gyereket nevel, így nagy becsben tartjuk azon alkalmakat, amikor végre csak mi, csajok összejöhetünk és kicsit magunk között lehetünk. Ilyenkor általában beülünk valahova és órákig beszélgetünk, de az is előfordult már, hogy a csacsogást hajnalig tartó tánc követte. Most is asztalt foglaltunk egy étterembe, az est további részét azonban nem terveztük meg – lesz, ahogy lesz. Nagyon örültem, hogy hónapok után ismét találkozhatunk, ráadásul be is ülhetünk valahova. Akkor még nem sejtettem, hogy a kellemesnek ígérkező esténket beárnyékolja majd egy-egy kedves beszólás...

 

Ki mersz öltözni?

A dolog valószínűleg ott kezdődött, hogy a farmersort és póló kombináció helyett, ki mertem venni a szekrényemből egy csinos, fekete ruhát. Semmi extra, csak egy kis fekete. Se nem mini, se nem mélyen dekoltát, de még csak nem is feszülős fazon, hanem egy amolyan '20-as évek ihlette rojtruha. Oké, én céda képes voltam magas sarkút húzni hozzá, mi több, még a hajamat is kivasaltam és kiengedtem, a szokásos sminkemhez pedig hozzádobtam egy nude, matt rúzst. Hogy jól néztem-e ki? Szerintem igen, ennek döntő bizonyítéka, hogy a kisfiam és a férjem is megdicsért, hogy csinos vagyok. A férjem felajánlotta, hogy elvisz kocsival az étteremig, legalább autókáznak kicsit a gyerkőccel, úgyhogy hárman indultunk a csajos vacsira. Az étteremtől távolabb álltunk meg – mert másképp nem lehetett megoldani -, én pedig mosollyal az arcomon szálltam ki az autóból – a mosolyom azonban hamar lehervadt az arcomról.

Forrás: Shutterstock

 

Minden nő kurva?

Mire ugyanis eljutottam a kocsitól az étteremig... ketten szóltak be. Az egyik egy autóból kiabálta, hogy szerinte mit fognak ma este csinálni velem, a másik csak elhaladva mellettem odavetette: kurva. Teljesen ledöbbenve érkeztem meg az étterembe, ahol már vártak a barátnőim. Ahogy áthaladtunk az asztalok között, egy tükör mellett sétáltam el és belenéztem. Azon kívül, hogy a ruhám rojtjai vidáman táncoltak körülöttem semmi kirívót nem láttam magamon. Fekete ruha, fekete cipő, fekete táska, egyenes haj, szolid smink – még egy piros rúzs sem volt rajtam. Tényleg nem értettem, mi járt annak a két férfinek a fejében...

A vacsora remekül sikerült, így amikor kibeszélgettük magunkat, úgy döntöttünk sétálunk egy kicsit. A környék tele volt felkapott szórakozóhelyekkel, de nem éreztük azt, hogy lenne kedvünk táncolni, így csak elsétáltunk arrafele, hogy eldöntsük, mi legyen. Az egyik hely előtt megálltunk és tanakodni kezdtünk, bemenjünk-e. Hallgattuk a kiszűrődő zenét, amikor odalépett hozzánk három férfi. Talán a húszas éveik végén, a harmincas éveik elején járhattak, feltűrt ujjú ingben, kedves mosollyal. Megkérdezték, hogy vagyunk, megemlítették, milyen meleg az este, majd megkérdezték udvariasan, hogy csatlakozhatnak-e hozzánk. Összenéztünk a lányokkal. Mivel mindannyiunk férjnél van, így egyértelmű volt a számunkra, hogy nem szeretnénk ismerkedni, úgyhogy szintén egy kedves mosoly kíséretében csak annyit mondtam: Inkább ne. Nem szeretnénk ismerkedni.A fiútársaság szószólójának arcáról lefagyott a mosoly, majd se szó, se beszéd sarkon fordult, ám mielőtt öles léptekkel elviharzott volna, még odasziszegte: kurvák.
Na, itt ment el a kedvem az egész estétől, meg úgy komplett a budapesti éjszakától. Bár már hosszú ideje nem jártam a belvárosban, nem álltam meg egyetlen szórakozóhely előtt sem, de azt hiszem, mostanában nem is fogok. Néhány éve rendszeresen jártam bulizni, de sosem fordult elő, hogy lekurváztak volna, pedig akkor volt, hogy miniszoknyát vagy éppen élénk színű rúzst viseltem. Nem tudom, miért érzik úgy a férfiak, hogyha valamit nem kapnak meg vagy csak szimplán nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ők akarják – és ez sajnos nemcsak az éjszakában igaz, hanem általánosságban -, akkor bizony jogosan dobálózhatnak mindenféle trágár jelzőkkel.

Ha a kolléganő ügyesebben oldotta meg a feladatot, ha a szomszéd lánynak zöldebb a terasza, ha a pénztárosnő lassabb az átlagnál... vagy ha valaki csinosan fel mer öltözni egy vacsorához, esetleg nem akar ismerkedni, na az biztos, hogy rögtön kurva.

Nyitókép: Shutterstock

Annak ellenére pedig, hogy a "kurvázást" kifejezetten sértő szándékkal szokták a férfiak odavetni, azért némelyek előszeretettel járnak fizetős lányhoz, mert az egyszerű, fullos és bármire kapható.

És persze akadnak férfiak, akiknek semmit sem jelent az, ha egy nő foglalt.

    Ezek is érdekelhetnek