Te is mindig az élet napos oldalát nézed? Néha sokkal egészségesebb, ha panaszkodsz!

Tény, hogy gondolataink és érzelmeink meghatározzák valóságunkat, és a világ be fogja bizonyítani – akár így, akár úgy -, hogy igazunk van. Azt vonzzuk be, amit gondolunk és érzünk, amit elhiszünk.

Mégis, sokunknak elege van azokból a tanácsadókból, akik szerint ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és sikeresek legyünk, semmi mást nem kell tennünk, mint folyamatosan pozitívan gondolkodni.
Amerikai terapeuták egy csoportja szerint az, ha mindig csak az élet napos oldalát nézzük, néha akár még káros is lehet. Ezek a terapeuták olyannyira aggódnak a "légy vidám" agresszív kampánya miatt, hogy az Amerikai Pszichológusok Egyesületének konferenciáján még egy előadást is tartottak a "Lenézett Szkepticizmus Előnyei" címmel.

A témával foglalkozó pszichológusok szembe akarnak szállni a "mindig csak optimistán" mozgalommal, hogy tudatosítsák bennünk azt, amit valahol mélyen mindannyian tudunk:Ha mindenáron megpróbálunk boldogok lenni, vagy boldognak tettetjük magunkat, - még akkor is, ha az életünk nem éppen ilyen -, vagy következetesen nem vagyunk hajlandóak szembenézni a gondjainkkal és letagadjuk azokat, az bizonyos körülmények között az elfojtott érzelmek káros formában történő kitörését okozhatja.

Az, hogy mérgesek vagyunk, rosszul érezzük magunkat, vagy sajnáljuk magunkat, mind természetes és helyes reakció nagyon sok élethelyzetben. Ezek ellenkezőjének a folyamatos tettetése nemcsak képmutatás, hanem egészségtelen is.

Hogyan tud a pozitív életszemlélet kárt okozni? Stresszel.

Egy másik tanulmány szerint, amit szintén ezen a konferencián ismertettek, sokaknál - még azoknál is, akik boldognak vallják magukat, valódi belső érzéseik ellenére -, emelkedett kortizolszintet tapasztaltak. A kortizol egy stresszhormon, ami növeli a vércukorszintet, megemeli a zsírsavak kibocsátását a zsírsejtekből, állandó felfokozott veseműködést (túlzott vizeletürítés) okoz, ezáltal a magas vérnyomás, cukorbetegség stb. kialakulásának kockázatát növeli.

Tehát az, hogy boldognak valljuk magunkat, mikor nem vagyunk azok, nyilvánvalóan ártalmas. Ezek a terapeuták azt is állítják, hogy az örökös pozitív hozzáállás megnehezítheti, hogy bizonyos élethelyzetekkel megbirkózzunk. Például a megrögzött optimista egy állásinterjúra vagy beszédre úgy készül, hogy csak arra gondol, milyen nagyszerűen fog sikerülni, ezért lehet, hogy nagyon nehéznek fogja érezni, ha nem várt visszajelzést, netán negatív kritikát kap, hiszen sosem készült fel erre. Ez bármilyen élethelyzetre, eseményre érvényes.

Forrás: Shutterstock

Ha örökös tagadásban élünk, nem veszünk tudomást a negatív dolgokról, tényezőkről, gondolatokról, érzetekről, érzelmekről, egy idő után ez az állapot állandó belső feszültséget okoz, ami sokszor külső, túlzott tevékenységben és pszichoszomatikus tünetekben nyilvánul meg.


A tagadás frusztrációt, dühöt, agressziót okoz, hiszen belül tisztában vagyunk a negatív érzelmeinkkel és gondolatainkkal, ám azokat nem fejezzük ki, nem ismerjük be. Tudatlanságban maradunk, nem ismerjük fel a problémákat, ezért jó megoldás sem születhet, érdemi változás nem történik sem belül, sem a külső körülményeinkben. Sok terapeuta nem tanítja meg, hogy ezeknek az érzéseknek van létjogosultságuk, életünkhöz hozzátartoznak, hiszen természetes emberi reakciók, érzelmek – inkább a kifejezésre juttatásukban kell segítség, hogy ez kreatív és építő módon történjen meg.

Sok esetben tapasztalható, hogy azok az emberek, akik abban a tanításban részesülnek, miszerint csak a pozitív gondolatokkal és érzelmekkel kell foglalkozni és a negatívakról nem kell tudomást venni, egy idő után eljut abba az állapotba, amikor azt érzik, valamit nem jól csinálnak, hiszen vannak negatív gondolataik, érzelmeik, s ez óriási frusztrációt okoz számukra. Egyetlen ember sem lehet teljes akkor, ha önmagában az egyik részről nem vesz tudomást, azt elfojtja, ha nem néz szembe a sötét oldalával.

Az állandó képmutatás miatt könnyen hiteltelenekké válunk: más emberek pontosan érezni fogják, hogy nem mondunk igazat. Beszédünk és kisugárzásunk teljesen ellentétes lesz egymással, így nem fogják tudni, mi zavarja őket, de érzik, hogy valami nem stimmel, s előbb-utóbb elkerülnek bennünket.
A legfontosabb itt is az egyensúly:Mindkét érzésnek van létjogosultsága, életünk részei, s meg kell tanulnunk ezeket elfogadni, helyesen, építő módon kifejezni, levezetni.

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek