Lebegő gyönyörben ringatózom veled, elönt a semmihez sem fogható szerelem...

Emma hanyatt fekszik az ágyon. Melléfekszem, és csak nézem. Iszom a látványát. Gyönyörű! Finoman, lassan érintem meg. Előbb a haját. Tenyerem belemerítem a hosszú eperszőke, dús hajkoronájába, ujjaim közt pergetem a tincseket. Halkan, érzékien felsóhajt, amivel megmelengeti a szívemet.

Eszembe jut, amikor először hajtotta a fejét a mellkasomra. A tó partján ültünk, aztán elé térdeltem, magamhoz vontam és ő belebújt az ölelésembe. Arcát oldalra fordította, fülét a szegycsontom mellé tapasztotta és tudtam, a szívdobogásom hallja, ami egyre gyorsuló ütemben vert, nekicsapódva a bordáimnak. Akkor felemeltem a kezem és simogatni kezdtem, haja selymes érintése egészen elvarázsolt. Nem tudom, meddig öleltem így, de a pillanat örökre az emlékezetembe vésődött.
Kezem magas homlokára simítom. Az arcát nézem közben és látom, ahogy elmosolyodik. Emlékszem, már az első randevúnkon arra gondoltam, milyen szép, íves a homloka, mennyi ész bújhat meg mögötte. Igazam lett. Emma a legokosabb nő, akit csak ismerek. Szeretettel húzom végig tenyerem a finom, puha bőrén, amely mintha selyem volna, úgy simul a homlokcsontjára.

Ujjaimat végighúzom szép ívű szemöldökén. Eszembe jut, milyen élénk a mimikája, hogyan húzza fel szemöldökét, amikor érdeklődve tekint rám, vagy amikor kíváncsian figyel valamit és hogyan ráncolja őket, amikor valamivel nem ért egyet.

Ujjamat lágyan a szemhéjára simítom, érzem, ahogy megrezzen csukott szeme, s látom a hosszú, dús pilláinak árnyékát. Hallom, ahogy egy sóhaj lassan elhagyja az ajkát. Legszívesebben megcsókolnám a szemeit, de ellenállok a késztetésnek. Milliméterenként akarom bejárni az egész testét. Miközben ujjaim a szemhéján időznek, magam előtt látom szürke szemeit. Tudom, ha kinyitná, rám emelné a tekintetét, akkor belevesznék és nehéz lenne folytatnom, amit elkezdtem.

Gondolatban így is fogva tart a tekintete. Pontosan tudom, milyen érzés belenézni azokba a gyönyörű, különleges színű szemekbe. Még az első randevúnk után megnéztem, mit jelentenek a szürke szemek. Gyönyörűnek, titokzatosnak, különlegesnek találtam. A szürke szemű emberek esetében hosszú idő, míg a bizalmatlanságuk falát bárki is képes áttörni, ám, ha sikerül, akkor örökre belophatjuk magunkat a szívükbe. Már akkor és ott arra gondoltam, pontosan ezt szeretném. Azóta eltelt tizenegy év, és már tudom, jól éreztem. A szürke szemű emberek kedvesek, szelídek, empatikusak, gyengédek, ugyanakkor szenvedélyesek. Emma pontosan ilyen!

Ujjam továbbvándorol keskeny, hosszú orrára. Érzem az ujjbegyeim alatt a hosszú egyenes csontot. Lassan végigsimítom. Halk doromboló hangot hallat. Elmosolyodom. Bársonyos a bőre és alatta a kemény, vékony csont. Mindig is tetszett az orra. Olyan elegáns, klasszikus vonalú. A fiziognómia szerint az ilyen orr jó gyakorlati érzékre, rendkívüli szervezőkészségre utal és a viselője válságos helyzetekben nagy segítséget jelenthet nyugalmával, logikus gondolkodásával. Ismét elmosolyodom.

Én formatervező vagyok, igazi művészalkat. Minden gyakorlati dolgot, mint a csekkek befizetését, a nyaralás megtervezését, vagy a határidők betartását Emma tartja kézben.

Forrás: Shutterstock

Szeretem az orrát. A tudomány szerint orrformája azt is jelenti, hogy zárkózott, magában tartja az érzelmeit – és valóban így van -, de én ezt is szeretem benne. Mert nekem megnyílt, beenged magába, ahogy én is őt. Az, hogy másokkal tartózkodó számomra nagyon is vonzó. Társaságban mindig nagyon kedves, ám kissé hűvös. Én azonban pontosan tudom, milyen mély érzések vannak benne, milyen szenvedélyes és tüzes tud lenni. Ez a kettősség pedig teljesen magával ragad, ugyanakkor hihetetlen vágyat ébreszt bennem újra és újra.

Ujjaim most széles, kiálló járomcsontjára siklanak. Hófehér bőre szinte ráfeszül a kemény csontra. Finoman megrezzen az arca, ajkai körül mosoly játszik. Tudom, mennyire szereti, mikor megérintem. Emma arca hosszúkás, enyhén szögletes, járomcsontja egy picivel szélesebb a homlokánál. Gyémántarcforma. Így hívják. A járomcsontja határozott karaktert ad neki. Végigsimítom mindkét oldalon, majd ujjaim állára vándorolnak.

Álla hosszúkás, icipicit hegyes, finom vonalú. Szeretem megfogni, kissé megemelni és finoman szájon csókolni. Érintésemtől önkéntelenül megemeli a fejét. Tudom, neki is a csók jár a fejében. Gyengéden simogatom az állát, lassan körberajzolom, és közben arra gondolok, a hosszúkás állforma hűséges személyiséget takar. Számomra nagyon fontos a hűség és hálás vagyok Emmának, hogy Ő valóban az.

Ujjaim felfelé siklanak az arcán és elérem végre az ajkait. Szája kissé széles, keskeny, gyönyörű ívű, halvány rózsaszín. A kínai arcelemzés szerint az ilyen ajkak tulajdonosa többnyire befelé forduló, néha gyanakvó, nem szórja a pénzt. Igen, Emma ilyen. Szeretem ezt a kifinomult óvatosságát, a megfontoltságát. Én kissé naiv vagyok és hiszékeny. Szükségem van Emma józanságára. Érzem, ahogy érintésem nyomán felforrósodik a szája, és ahogy finoman megremeg a vékony bőr az ujjaim alatt.

Tudom, ugyanúgy kíván, ahogy én őt. A szájába külön szerelmes vagyok. Olyan különleges színe van, annyira érzéki! Szeretem nézni, amikor beszél, ahogy már-már gyengéden, tisztán, de halkan, szépen artikuláltan ejti a szavakat. Különösen szeretem, ahogy azt mondja, pillangó. És Ő, aki olyan szavakat használ, mint aprehendál, restriktív vagy alluzió, az ágyban ugyanezen ajkakkal már-már mocskosan beszél hozzám. Ez a mai napig teljesen beindít, elbűvöl, megőrjít. Ezt egyedül csak én tudom, csak én kapom meg tőle. Lenyűgöz benne ez a kettősség. Szeretettel simogatom ajkait. Kiszakad belőle egy remegő sóhaj.

Legszívesebben az ajkaira vetném magam. Nehezen szánom rá magam, hogy elszakadjak tőlük, hogy ne csókoljam meg. Önuralmat tanúsítok, és ujjaimmal végigsimítok az arcán a füléig.
Füle, mint egy szép kagyló, finom kontúrú, selymes tapintású. Látom, ahogy az egész teste kissé ívbe feszül, megremeg. Az egyik erogén zónája a füle. Érzem, ahogy Emma remeg az érintésem nyomán. Megsimogatom a fülében a kis mélyedéseket, a porcokat, majd még egyszer a fülcimpáját, aztán kezem a nyakára kalandozik.

Forrás: Shutterstock

Érzem, milyen erősen ver a szíve, kezem alatt őrült iramban dobol a nyaki artériája. Finoman simogatom hosszú, fehér nyakát. Nagyon lassan húzom végig az ujjaimat az inakon, érzem mindegyik enyhe feszülését, aztán a légcsövén, majd elidőzöm a gége vájatánál, ahol van egy kis mélyedés. Miközben ő azt mondja „Mhmm", érzem, ahogy a hangszálai rezgését átveszi a bőre és onnan egyenesen az ujjamba jut a hanghullám aztán, mint a finom áramütés, végigrezeg a testemen. Imádom ezt az érzést!

Ujjaimat végighúzom kemény, kiálló kulcscsontján. Olyan áttetsző itt a bőre, mintha csak a csontot érezném a kezem alatt. Elérem kerek vállait és szeretettel simogatom a kis gömbölydedséget. Legszívesebben finoman megharapdálnám. Emma vállai olyanok, mintha egy szobrász faragta volna ki márványból. Egyszerűen gyönyörűek!

Kezem továbbhalad, izmos felkarján. Élvezem, ahogy az edzéstől kemény izmok a tenyerem alá simulnak. Ujjaim már vékony alkarján járnak. Lágyan simogatom selymes bőrét, nézem a finom kék erezetet az inak mellett. Csuklója vékony, könnyedén átérem, köré fonom az ujjaimat. Felsóhajt. Imádom! Kézfejére simítom a tenyerem, gyengéden simogatom. Lassan haladok, és minden pillanatát élvezem. Legszívesebben megcsókolnám gyönyörű, karcsú hófehér kézfejét, egyenként a hosszú, vékony ujjait. Nézem, ahogy gyűrűs ujján megcsillan az eljegyzési gyűrűje. Szeretettel megsimogatom.

Eszembe jut az a tavaszi nap, mikor megkértem a kezét. Pikniket szerveztem egy gyönyörű, virágos mezőn. Kis kosárban vittem magammal a finomságokat és persze a pezsgőt. Emma rajong a természetért. Ahogy alkalma adódik rá, képes megölelgetni a fákat, szeretettel megsimogatni egy-egy virágot. Órákat tud ülni a fűben, csak nézni a zöld ezer árnyalatát. A kedvenceit csomagoltam, leterítettem egy plédet, és a rétre vezető viszontagságos út után kipakoltam az ételeket. Egyfolytában beszélgettünk, nagyokat nevettünk. Úgy egy óra múlva elnyúltunk a takarón, hanyatt fekve fogtuk egymás kezét. Szinte érzem, ahogy az ujjai akkor az enyémekre kulcsolódtak. Szorosan egymás mellett feküdtünk, tekintetünket az égre függesztettük. Fölé hajoltam, megcsókoltam. Aztán ölbe vettem és hiába tiltakozott, így a karjaimban cipeltem el egy nagy farönkhöz. Ráültettem, aztán elé térdeltem. Emlékszem, ahogy megemelkedett a szemöldöke, gyönyörű szemei tágra nyíltak, ahogy ajkai apró Ó-t formáltak, és ahogy két karcsú kezét a szája elé kapta. Mikor feltettem a kérdést, láttam a szemében a boldogság könnycseppjeit. Lecsókoltam őket.

Lapozz, a történet a következő oldalon folytatódik!

Előző
  • 1
  • 2
Következő
Ezek is érdekelhetnek