Kislány korom óta arra vágytam, hogy feleség és édesanya legyek

Már kislányként is belénk van kódolva az anyai ösztön.

Ezért van az, hogy szinte zsigeri természetességgel ringatjuk a játék babánkat, és már alig néhány évesen is arra készülünk, hogy egyszer majd a saját kisbabánkat tartjuk a kezünkben.

Az egyik legjobb barátnőm, akivel végig babáztam az ovis éveket már kislányként is a hatalmas esküvői virágcsokráról, a csipkével kirakott menyasszonyi ruháról, a fátyolról és persze arról álmodozott, hogy hogyan ringatja majd a saját kislányait. Már akkor biztos volt benne, hogy kettőt szeretne majd, akik közül az egyik biztos, hogy szőke hajú és kék szemű.

Az ő története nemcsak egy igazi 21. századi tündérmese számomra, hanem arra is biztosítékot ad, hogy, amire igazán vágyunk és vizualizáljuk magunk előtt az előbb vagy utóbb, de a miénk lesz.
Néhány héttel ezelőtt, amikor a szokásos heti nagybeszámolós telefonbeszélgetésünket tartottuk a barátnőmmel, akkor a gyerekeiről szóló, vicces és egyben megható történetek után azt mondta, hogy

„Tudod, hogy én kislány korom óta arra vágytam, hogy feleség és édesanya legyek. Vannak nehezebb napok, előfordul az is, hogy egész éjjel nem alszom, de nekem ez nem teher. Boldog vagyok, hogy felkelhetek hozzájuk és megölelhetem őket. Rájuk vártam egész életemben."

Azóta is gyakran eszembe jutnak a szavai. Elgondolkodtam azon, hogy mi más is lehetne a női élet igazi és valóságos értelme, mint az, hogy világra hozunk valakit, akit szívünk összes szeretetével szeretünk, és gondoskodunk róla. Akinek a születésével mi magunk is újjá születünk önmaguk számára, hiszen édesanyává válunk. Talán ettől szebb feladatot nem is kaphat egy nő még akkor sem, ha megkapja álmai állását, és attól nagyobb elismerésben sem részesülhetünk soha, mint akkor, amikor a gyermeke azt mondja, szeretlek anya.

Forrás: Shutterstock

Sajnos nagyon sok kapcsolat néhány együtt töltött év után véget ér és a felek egy új idegen mellett próbálják megtalálni a valódi boldogságot. Keveseknek adatik meg, hogy életük első szerelméhez menjenek hozzá feleségül, és még több tíz év után is őszinte szerelemmel forduljanak egymás felé.

Ahogy említettem a barátnőm története igazi tündérmese számomra. Éppen ezért is, hiszen akár egy hercegnő ő nagyon fiatalon, alig az érettségi után felpattant a paripára és elvágtatott a herceggel, aki azóta is a tenyerén hordozza őt. Nagyon ritkák manapság az ehhez hasonló történetek, de megkérdőjelezhetetlenül léteznek, így bizonyságot adnak arra is, hogy igenis lehet boldog és kiegyensúlyozott házasságban, gyönyörű családban élni.

Ahogy elnézem vagy hallgatom a barátnőmet, arra eszmélek rá, hogy feleségnek lenni sokkal többet jelent, mint azt a szó hallatán a legtöbb esetben elképzeljük. Ő és a férje a legjobb barátai, társai, szerelmei egymásnak, akik tényleg jóban-rosszban kitartanak egymás mellett és teljesen biztosak abban, hogy bármi történjék is egymásra mindig számíthatnak. A barátnőmnek tökéletes biztonságot teremt a férje, és neki semmi másra nem kell, hogy gondja legyen, mint, hogy a lányaiknak a lehető legnagyobb törődésben, odafigyelésben és szeretetben legyen részük. A férfi a biztonságot, a nő az otthon melegét teremti meg.

Ennél szebb és teljesebb jövőt, egyet kislány sem álmodhatna magának, amikor az óvodában a hajas babáit ringatja, és most már tudom, hogy minden esély megvan rá, hogy ezek az álmok valóra is váljanak.

Makra Lídia 

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek