Csak attól az embertől nem kapom meg az elismerést, akitől a legtöbbet jelentené

Elsősorban az őszinte baráti szeretet fontosságát, a tagadhatatlan soha el nem múló szerelmet, és az apa fia kapcsolatot mutatja be. Most ez utóbbit szeretném kiemelni a történetből.

Vinsz, aki ugyan csak néhány képkocka erejéig jelenik meg a filmben egy olyan történetet mesél el, amit sajnos nagyon sok fiúgyermeknek át kell élnie.

A negyvenes éveibe éppen csak belépő férfi, fiatalkorához hasonlóan még mindig mindent meg akar tenni azért, hogy szeressék és elismerjék a művészetét. Legnagyobb kritikusa a szintén festő édesapja, aki egyáltalán nem hisz a saját gyermekében. Pedig Vinsz számára az lenne a legnagyobb elismerés és boldogság, ha az apja egyszer elismerően beszélne az alkotásairól. Benedek, az apa viszont minden támogatást megtagadva ellenzi, és szégyellni valónak tartja fiát, és az ő munkásságát is.

Az apa hosszú éveken át képtelen észrevenni, hogy Vinsz csak azért akar sikeres festő lenni, hogy rá hasonlítson. Hiszen a legtöbb kisfiú évekig legyőzhetetlen hősként tekint az apukájára, és biztos benne, hogy csak az a helyes, amit ő mond és ő csinál. Ezért egyértelmű, hogy éveken át rájuk akarnak hasonlítani, bálványozzák és utánozzák őket. Mindezek mellett természetesen, soha senki sem lehet nagyobb, erősebb, izmosabb, okosabb, és bátrabb, mint az ő apukájuk. Mert ő az a tökéletes felnőtt férfi, aki mindenre tudja a választ, mindent meg tud szerelni, mindent elbír, akinek látszólag nincs lehetetlen. A kisfiúk pedig bármire képesek lennének egy elismerő szóért, egy „ügyes vagy, esetleg „büszke vagyok rád" kimondásáért, azért, hogy az életben legalább egyszer elismerje őket az édesapukájuk.

Viszont a legtöbb esetben sajnos már kisgyermek korban viszonzatlan marad ez a mélyről jövő tisztelet és imádat. Lehetséges, hogy emiatt lesznek felnőtt korukban a pasik érzelmileg zártak, és ezért nem mernek lágy érzelmeket kifejezni a szerelmük, majd pedig a gyermekeik iránt. Ezt a példát mutatta nekik az a férfi, akinek a gesztusai, tettei és szavai a leginkább befolyásolta a szocializációjukat, akit ráadásul egész gyermekkorukban istenítettek, bálványoztak.

Benedek egyáltalán nem értékeli a gyermekét, és az akármit is csináljon csak a rosszat, a negatívat látja benne. Dicséret helyett megbünteti és elidegeníti magától. Úgy érzi, hogy csak akkor tudná szeretni a vér szerinti gyermekét, ha az valaki teljesen más lenne, de mivel nem tudja megváltoztatni, ezért eltolja magától.

A történetben szereplő Vinsz, már általános iskolás kisfiúként is arról ábrándozott, hogy egy napon olyan híres és elismert kortárs művész lesz, mint az apukája, aki a sikerei miatt, és amiért tovább viszi a tehetségét mérhetetlenül büszke lesz a fiára. Ám a történetben, épp úgy, mint a világon számtalan családban éppen ennek az ellenkezője történik.

Vinsztől nemcsak, hogy elidegenedik Benedek, de szó szerint ki is tagadja a családjából. Így a fiúnak, nem marad semmije és senkije, csak az általános iskola óta mellette lévő barátai, akik az évek során a családjává váltak. Természetesen édesapja őket is semmirekellő szerencsétleneknek tartja, akik miatt csak még inkább szégyennek titulálja a gyermeke létezését. Úgy érzi, hogy Vinsz azért lett egy senki, mert a barátai mindenben visszahúzták őt.

Mindarra, hogy egyetlen gyermeke egy tehetséges, értékes, érzékeny lelkű, és szerethető fiú, sajnos csak akkor jön rá, amikor már késő. Hiszen Vinsz egyik barátja születésnapi bulija után véletlenül lelép az útpadkáról és elgázolja egy autó, a sérülésbe pedig azonnal belehal.

Benedek még a temetésen is Vinsz barátait okolja a történtekért, és csak arról beszél, hogy a fia úgy halt meg, hogy semmire sem vitte az életben, ezért elhatározza, hogy még meglévő, szerinte értéktelen képeit is megsemmisíti. Majd néhány nap múlva egy kép árverésre rejtélyesen ugyan, de bekerül a halott művész utolsó festménye. A licitálók pedig azonnal beleszeretnek, és borsos összegért új gazdára talál az alkotás.

Az apa csak ekkor látja meg, hogy fia mennyire tehetséges volt, és hogy soha nem akart semmi mást, csak azt, hogy szabadon megélhesse a művészetét. Benedek büszke lesz a fiára ám sajnos ekkor már késő, mert nem hozhatja őt vissza, és nem teheti jóvá a szeretetlenségben és elutasításban töltött éveket.

Makra Lídia

Nyitókép: Shutterstock