Ne hidd, hogy könnyű a mai világban erős férfinak lenni

Sokan úgy tekintenek ránk, férfiakra, mint akiknek összesen egyetlen dolguk van az életben, férfinak lenni. Pedig hidd el, ez főként mostanában, nem is annyira egyszerű feladat!

Mostanában rengeteg cikket olvasók arról, hogy milyen nehéz nőnek lenni. Folyton azt hangoztatjátok, hogy az élet milyen sok területén kell helytállnotok. munka, otthon, anyaság, miközben a családi egység fenntartása is rátok marad. Közben pedig nem marad se időtök, se energiátok magatokra. Sőt! Azt is több helyen olvastam – kommentekben is -, hogy nem vagytok eléggé megbecsülve ezért, hogy mi, férfiak természetesnek vesszük azt, amit értünk tesztek.

És azzal mi van, amit mi teszünk értetek? Nőnap, anyák napja... mi kapunk egy szinte meg sem ünnepelt apák napját, és ezzel le is vagyunk tudva.

Nem, már nem ősemberek vagyunk, hogy férfiként „csak" az életünket kockáztatva vadásszunk, aminek köszönhetően étel, ruha és más használati tárgy kerül a kőasztalra. A XXI. században a férfiak is sokkal többféle feladatot vállalnak magukra.  

A munkahelyünkön nap, mint nap bizonyítanunk kell a főnöknek, hajtunk a bónuszért, próbálunk mindent elvégezni, hogy ne kelljen túlórázni, vagy otthon is a gépet püfölni. Elfáradunk, igen, de mire hazaérünk, próbáljuk a munkahelyi stresszt valamelyest elengedni, hogy a családra koncentrálhassunk.

Próbálunk mindent elvégezni, hogy ne kelljen túlórázni, vagy otthon is a gépet püfölniForrás: Thinkstock

A társadalom nyomása, mely szerint a férfi kell, hogy a családfenntartó legyen, bár idejétmúlt, mégis érezzük, éreztetik velünk. Az egzisztenciánk az egyik kulcsa a férfiasságunknak. Amikor veszélybe kerül a munkahelyünk, kirúgnak, teljesen összetörünk, de nem mutatjuk, mert nekünk mindig erős bástyaként kell mellettetek állnunk, támaszként. Félreértés ne essék, ez egy élvezetes szerep, csak épp azt nem engedi, hogy elgyengüljünk.

Nem a munkánk az első, de a benne megélt sikereink rendkívül fontos részét képezik annak, hogy igazán férfinak érezhessük magunkat.  

Férjként támogatunk benneteket, ha kell áldozatot hozunk értetek, amiért nem várunk hálát, hiszen ez adja a férfi létünk egyik pillérjét. Szeretünk a támasztokok lenni, szeretünk védelmet nyújtani. Ezek azonban nem jelentik azt, hogy időnként mi ne vágynánk hasonlóra.

Elismerjük, hogy nőként nektek adatott meg az a lehetőség, hogy kihordjátok a gyermekünket. Ezért csodálunk titeket, de azt is érezzük, hogy a természet adta lehetőségtől még nem lesztek fontosabbak a gyermekünk életében. Az apa és az anya is ugyanolyan nagy szerepet tölt be a fejlődése során, épp ezért ne becsüljétek le az apaságot.

Ti vagytok vele az első három évében, amit irigylünk. Persze meg lenne a lehetőség arra, hogy helyet cseréljünk, de őszintén, melyikőtök az, aki a babája helyett inkább a munkáját választaná? Nem mondom, hogy nincs ilyen, a környezetemben is ismerek olyan családot, ahol a harmadik gyerekkel már apa maradt otthon, és tudod mit? Elnézve őket elfog az irigység. Apának lenni az élet ajándéka, csodálatos. De sose felejtsük el, hogy apa az erős, anya pedig az óvó fél. Még egy plusz nyomás, hogy otthon se engedhessük el magunkat, ne mutathassuk ki, hogy bizony kemény férfinak lenni rettentően nehéz a mai világban.

Ne értsetek félre! Nem panaszkodom, én szeretek férfi, férj és két csodás gyermek édesapja lenni, de úgy érzem, mostanában egy kicsit mintha elfelejtettétek volna, ti nők, hogy mit is jelent az egyenlőség. Nem minden férfi lógatja otthon a lábát, sörrel a kezében a tévé előtt!

Kovács Levente írása.

Nyitókép: shutterstock

    Ezt olvastad már?