Értem én, hogy új év, új kezdet, na de hol van a motivációm?

Tavaly szilveszterkor mindenki lelkesen írogatta az újévi fogadalmait, bízva abban, hogy január elsején fordul egyet a világ és minden a helyére kerül, és tiszta lappal kezdhetünk mindent. Tulajdonképpen minden év első napján arra számítunk, hogy az új esztendő kezdetével minden rossz, lustaság, fáradtság, rosszkedv törlődik és új energiák, optimizmus, pozitív hozzáállás és fáradhatatlan, izgalmas mindennapok következnek. Hát nem.

A minap egy szokásosan szürke keddi napon nyűgösen, fáradtan és elképesztően nyomottan feküdtem munka után a nappaliban a kanapén és azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen, miért is érzem magam úgy, ahogyan. Egy csomó mindennek örülhetnék, például, hogy ebben a rendkívül kilátástalan és idegtépő időszakban, van munkám, egészségesek a szeretteim, jól vagyok, de valahogy az életkedvem és a motivációm lemaradt a szilveszter és az újév között valahol félúton.

Valamiért az a várva várt, kicsattanó és mindent elsöprő lelkesedésem, amit annyira vártam az újévben mégsem érkezett meg. Január első napjaiban magamat is becsapva kicsit próbáltam állelkesedéssel és a saját újévi fogadalmaim felelevenítésével megélni a napokat, de pár nap után azt gondoltam, hogy ez egy orbitális baromság és semmi értelme. Újév ide vagy oda, tulajdonképpen semmi nem változott. Nem is értem, miért várja bárki is, hogy egyik napról a másikra, még akkor is, ha új évbe lépünk át, minden rossz eltűnik, akkumulátorok feltöltődnek és minden rózsaszín lesz és kerek.

Őszintén szólva én rosszabb passzban vagyok az új évben, mint a tavalyi év utolsó időszakában, amikor már komolyan az utolsókat rúgtam és csak az tartott életben, hogy karácsonykor halálra zabálhatom magam zserbóval és a szokatlan ünnepi időszak ellenére is pár napra letehetem a terheket és a problémákat. Az ünnepek, ahogyan mindig, rettentően hamar elteltek, de a jókedvem még mindig kitartott, hiszen azt vártam, ahogyan sokan mások is, hogy majd az újév elhozza a megváltást. Valljuk be, tulajdonképpen semmi nem történt, 2021 van és bár hosszú hétvégével indult az év, január 4-én mindenki visszaült a szokásos mókuskerékbe.

Forrás: Shutterstock

Rájöttem, hogy ami most különösen rossz, és ami a legfőbb okozója annak, hogy semmi motivációm és csak vánszorgok a hétköznapok között az az, hogy továbbra is kilátástalan minden és bár, vannak céljaim, terveim fogalmam nincs, hogy a közeljövőben mikor és mit tudok belőle megvalósítani.

Tulajdonképpen, nem tudok mit várni, nincs semmi, ami a nehezebb pillanatokban csillogást hozna a szemembe. Januárban az emberek vagy része, jómagam is, már tervezgetni szokták a nyári vakációjukat, hova, mikor utaznak, mivel szeretnék tarkítani, színesíteni egész évben az élményeik tárházát. Míg tavaly már október végén karácsonyi fények és a készülődés tartotta bennünk a lelket, most az év első hónapjában mi az, ami fenntarthatná az érdeklődésünket?

A kanapén feküdve, nyűgösen, fáradtan és elképesztően nyomottan nem találtam meg a keresett választ, így arra jutottam, hogy erőt veszek magamon és megpróbálok az apró dolgoknak örülni és azokból erőt meríteni, közben pedig türelmetlenül várom, hogy vége legyen ennek a borzalmas időszaknak és végre szabadon és korlátok nélkül megvalósíthassam a céljaimat.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?