Idegméreg, amit soha ne engedj a párodra egy vita hevében:
Teljesen természetes, hogy egy egészséges pár időnként leül, és átbeszéli a problémáit - és az esetleges sérelmeket is. Ám ha ezek egy parázs veszekedés során kerülnek elő, kicsi az esélye annak, hogy sikerül konstruktív megoldásra jutni. A "tavaly is én fizettem a nyaralást", az "elfelejtetted a szülinapomat" és a "te léptél félre akkor is, amikor külön éltünk" három klasszikus tabumondat, ahonnan nehéz a visszaút.
Ismerős mondatok? Pedig a kapcsolat fénykorában a lustaság megfontoltságnak tűnt, az anyamánia családszeretetnek, az ostobaság pedig kedves naivitásnak. Akármi is az igazság, ha mindezt vita közben vágjuk a másik fejéhez, a helyzet érthető módon tovább durvul, és a sértett fél a megoldás helyett védekezni kezd, majd támad.
Lehet, hogy ilyesmit csak dühében mond az ember, és amúgy esze ágában sincs félrehúzni, de azért maradjunk a realitás talaján: kevés dolog bizonytalanítja úgy el a másikat, mint a hűtlenség lehetősége. Sokakban épp ilyenkor érik meg, hogy esetleg nekik is külön utakon kellene járniuk "akkor már"...
Ahhoz képest, hogy a valóságban hányan állnak készen egy kapcsolat befejezésére, rengetegen fenyegetőznek szakítással. Ez abszolút tabu: ilyenkor az egészségesen kötődő ember ugyanis még nemcsak hónapokig, hanem évekig is szoronghat az elhangzottak miatt. A szakítást akkor, és csak akkor szabad kilátásba helyezni, ha valóban véget akarsz vetni a kapcsolatnak.
Egy komoly összetűzés során hajlamosak vagyunk kétségbe vonni a másik érzéseit: nemcsak azt, hogy szeret-e, hanem hogy egyáltalán valaha szeretett-e minket... Például "Miért hazudtad azt, hogy velem akarod leélni az életedet, amikor a barátaid már most fontosabbak nálam?" - na, ez az, amiből nehéz visszajönni. Egy vita, egy veszekedés egyszerűen soha nem lehet alkalom arra, hogy a másik érzéseit leírjuk.
Nyilván az ember segíteni szeretne, amikor arról beszél, hogy a másiknak mit kellene tennie egy jobb kapcsolat vagy egy sikeresebb élet érdekében. De ez veszekedéskor tilos: ilyenkor a másik azonnal támadásnak fogja fel az elhangzottakat, és visszahúzódik a csigaházába.
Ultimátumot soha nem egy vita kirobbanásakor, a közelharc csúcspontján adunk, hanem mindig akkor, amikor készen állunk konkrét lépéseket tenni. Az ultimátum ezzel együtt mindenképpen fenyegetés, tehát csak indokolt esetben - pl. súlyos függőségről való leszokás esetén - vegyük elő a tarsolyunkból!
Ez az a híres "semmi", amit mindannyian hallottunk már, és ami mögött rengeteg sérelem, fájdalom és belső bizonytalanság van. Ha nem reagálok mindarra, amit a párom felhoz, akkor ezzel azt üzenem neki, hogy egyszerűen nem érdekel, amit mond, és nem törekszem a helyzet megoldására sem. Ha megkérem, hogy adjunk magunknak egy kis időt, mielőtt ezt megbeszéljük, az oké, de a néma levente játéka egészen biztosan többet árt a kapcsolatnak, mint használ.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.