Miért akar mindig, mindenki, mindent jobban tudni? Avagy mire megyünk a kéretlen tanácsokkal

Mi lehet a mögöttes gondolat ilyenkor? Ha közlöd vele, hogy jó szarul néz ki pa luszkilók miatt, akkor majd a te kéretlenül közölt észrevételed segít számára előmozdítani a fogyókúráját? Vagy kapsz egy piros pontot, amiért megtaláltad, mi változott az utolsó találkozás óta, mint a különbség-keresős játékokban?

Legutóbb valaki megállapította, számára milyen furcsa az, hogy az arcápolásra hatalmas energiákat fordítok, de a kezem ki van száradva, nem szép. Számára érthetetlen, hogy az arcom állapota hogy lehet fontosabb a kezemnél. Én meg csak álltam előtte értetlenül, hogy ilyenkor mit kell válaszolni. "Köszönöm"? "De jó, hogy mondod, én nem tudtam, hogy miért van véresre repedve a kezem"? Nem mintha magyarázkodnom kéne, de nincs annyi kézkrém a világon, ami a folyamatos kézfertőtlenítés mellett télen, hidegben is normális állapotban tartaná a kezemet. Viszont legalább most, hogy valaki volt olyan kedves, és felhívta rá a figyelmemet, felírhatom a kis listámra, hogy a külsőm mely pontjai miatt kell szarul éreznem magam mások szerint.

Az a baj, hogy az emberek teljesen átgondolatlanul kommunikálnak egymással. Ha mindenki csak egy pillanatra megállna, és átgondolná, mit fog mondani, rengeteg fájdalomtól és komplexustól kímélnénk meg egymást.

"Oh, pattanásos az arcod. Próbáltad már a rendszeres arcmosást?" - komolyan létezik olyan ember, aki ennek a "kedves" javaslatnak a hatására a homlokára csapott, megvilágosodott, és egyáltalán: valóban ez volt a megoldás az arcproblémáira? Valószínűbb, hogy akit megtalálnak ezekkel a kéretlen, értelmetlen tanácsokkal, hirtelen elkezdi még kellemetlenebbül érezni magát a bőrében, hiszen ezzel azt üzenik felé, hogy lehet ő akármilyen kedves, okos, szép, a fő ismertetőjegye akkor is az, hogy pattanásos, ráadásul hirtelen még azt is rásütik, hogy igénytelen, hiszen ha csak egyszer megmosná az arcát, minden baja elmúlna.

"Olyan rosszkedvűnek tűnsz, többet kéne mosolyognod, akkor olyan szép vagy" - tehát, ha valami bánt, automatikusan csúnyává válik az ember, ugye? Sőt, ha az ember lánya többet mosolyog, evidens, hogy a pasik is jobban fognak rá ragadni, és szingliségének egyetlen igazi oka az, hogy keveset mosolyog.

"Ne szorongj, engedd el, gondolj valami másra" - milyen jó, ha egy kedves, távoli rokon ilyen egyszerűen ráérez arra, óhogyan lehet megoldani a szorongást és a depressziót. Az összes pszichológus és pszichiáter dobja a kukába a diplomáját, hiszen itt van az igazi megoldás: hagyd abba a szorongást, és akkor majd nem fogsz szorongani. Mosolyogj többet, és elmúlik a depresszió.

A mai világban rengeteg irányba kell megfelelni. A közösségi média káros hatásaira már ezer meg egy ember és szervezet felhívta a figyelmet. Minden közösségi platformon tökéletesen sima, pórus nélküli arcbőrök, tökéletesen kerek, feszes fenekek, gyönyörű, vékony lányok, kockás hasú, a kopaszodást hírből sem ismerő férfiak mosolyognak ránk. A tökéletesség álcája mögé rejtik saját tökéletlenségeiket, problémáikat, és elfedik egy-egy filterrel azokat a pontjaikat, amikre nem büszkék. Ezzel az az egyetlen probléma az, hogy rengetegen gondolják azt, hogy ez a valóság. Hogy egy pattanásos arc nem lehet szép, hogy a szép, kívánatos nő maximum 34-es méretet hord - de D-kosárral. Hogy a mentális betegségekről ciki beszélni, pláne ciki, ha neked is van.

Ezek a felületek eleve rengeteg komplexust szülnek, és annyira kár ezt tovább mélyíteni egy-egy kéretlen tanáccsal és észrevétellel. Egy problémát sosem az fog megoldani, ha valaki odaáll a másik elé, és elkezd ujjal mutogatni rá, és hangosan a tudtára adni, hogy "látom a hibáidat, így nem felelsz meg nekem vagy a társadalmi elvárásoknak". Mindenkinek vannak hibái, de azzal semmi nem fog megoldódni, ha hobbiból újra és újra kiemeljük mások tökéletlenségeit.

Nyitókép: Shutterstock